Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához

38

Egyház történe ti Szemle IX/2 (2008)

megjegyzést a híres debreceni irodalomtörténész Bán Imre, hogy „róla a protestáns egyháztörténet csupa jót, a kor legnagyobb íróprédikátora Bornemissza Péter viszont elég sok rosszat mond”37, hiszen György az „Ördögi Kísértetek” lapjain a közismerten fösvény és jobbágynyúzó nagyúr mintapéldájaként jelenik meg. Igyekezve magunkat távol tartani mind az idealizáló, mind a lehúzó értelmezésektől lássuk, mit tudunk II. Ecsedi Báthori György patrónusi munkálkodásáról.

1550-ben kötött házasságot a reformációt a birtokain érvényre juttató főnemes Bélteki Drágfi Gáspár özvegyével a szintén öntudatos evangéliumi hitéről ismert Somlyai Báthori Annával. Az asszony Drágfíval kötött házasságából két gyermeket hozott magával, akik azonban korán meghaltak és így az Ecsedi Báthoriak bejelenthették igényüket a Drágfi család birtokaira, amit királyi szentesítéssel el is nyertek.38 Az így megvalósuló birtokkoncentráció a történelmi Szatmár, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék területének jelentős részét lefedte, de a birtokjogok érvényesítése a határok állandó mozgása miatt elég nehézkesnek bizonyult.

Nyilvánvaló, hogy az így kialakult helyzetben nemcsak — a romantikusnak tűnő magyarázat szerint — felesége,39 hanem a reformációt támogató ekkor már elég széles társadalmi háttér is elvárta Györgytől, hogy mint a térség leggazdagabb birtokosa vállalja fel az erdélyi országgyűlés által immár saját egyházszervezet kiépítésére kötelezett lutheránus egyház támogatását. Személyes meggyőződése mellett, tehát vagyoni helyzete és politikai befolyása is nyilvánvaló oka volt annak, hogy a magyar ajkú lakosság körében létrejövő első protestáns egyházszervezet kiépítésével foglalatoskodó zsinatok végzései sorra őt nevezték meg patrónusukként. Az ötvenes évek közepének nevezetes zsinatai az 1554-es óvári és az 1555-ös II. erdődi zsinat így ülésezett az ő — akkor éppen Izabella fennhatósága alá eső — birtokain. Személyes egyházi befolyását mutatja, hogy a „Szatmárvidéki Lutheránus Egyházkerület” egyházkormányzói — akik egyben az első magyar ajkú protestáns egyházkormányzóknak is tekinthetők — az ő és felesége udvari lelkészei voltak.40 A házaspár egyháztámoga37 BÁN, 1986. 59-60. p.

38 BOTTÁ, 1978. 90. p. Az örökségi per okleveles anyagának általa közölt jelzete: MOL E 21. (= Magyar Kamara Archívuma) Ben. Rés. Reg. Mf. 15727. d. 1555-1556. passim. A Szapolyai országrészben a birtokok öröklésével kapcsolatos 1556-os oklevelet ld.: A Nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rend.: GÉRESI KÁLMÁN. III. köt. 1491-1600. Bp., 1885. 288-290. p.

39 Annak a közkézen forgó magyarázatnak a hitelességét, hogy György a Báthori Anna kezének elnyerése és a Drágfi birtokok megszerzése miatti számításból vált volna a reformációs mozgalom hívévé alapvetően kérdőjelezi meg, hogy nevét már 1542-ben ott találjuk a reformációs mozgalmak támogató Felső- Tiszavidéki főurak között: ld. a 44. jegyzetpont alatt leírtakat.

40 1551-ben a gyulafehérvári püspökség északi területeinek protestáns lelkészei Hevesi Mihály szatmári lelkészt választották vezetőjüknek. Őt követte az 1554-