Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi 39 tó tevékenysége megmutatkozott abban is, hogy az 1550-es és 60-as években számos tiszántúli fiatalembert — de mint Bottá István feltételezte akár magát Meliust is — az ő támogatásuk jutathatta el a wittenbergi egyetemre.41 A reformációs mozgalom belső viszonyait alapvetően átalakította, amikor az 1550-es évektől a lutheri mellett ebben az országrészben is megjelentek a radikálisabb követelésekkel fellépő helvét vagy református reformáció tanai. Ennek terjedését a lutheránus reformáció patrónusai kezdeti igyekezetük ellenére sem tudták megfékezni. 1556-ig — mint Thordai Demeter esete és a II. erdődi zsinat döntései mutatják — Báthon György is ragaszkodott a lutheri tanokhoz, de miután Petrovics Péter a Kálmáncsehi Sánta Márton által képviselt radikálisabb helvét reformáció támogatójává vált ő is ennek pártfogója lett.42 A térség egyházi életének alakításában játszott kulcsszerepét a Szapolyai-párti politikájának 1565-ös kudarcáig ő betöltötte be. A 19. századi reformációtörténeti feldolgozások konkrétabb adat hiányában a zsinattartás helyszínéből kiindulva azt állították, hogy az 1570-es csengeri zsinatnak is ő a lehetett támogatója.43 Élete utolsó szakaszának eseményei, abaúji és zempléni tartózkodási helyei és korlátozott politikai mozgástere azonban erre aligha adtak lehetőséget számára. A Nyírbátor reformációjával foglalkozó szegényes irodalom általános állítása, hogy 1550 körül Báthori György adta a plébánia templomot a „reformált” egyház birtokába. Az évszámot konkrétabb adatok hiányában nem áll módunkban pontosítani. A település felekezeti viszonyainak erőszakos megváltoztatásának mindenestre ellentmond, hogy erről a nyilvánvalóan érzékeny kérdésről semmilyen forrás nem emlékezik meg, illetve, hogy az obszerváns kolostor és templom — György testvéreinek a támogatása mellett —, ha egyre elszigeteltebben is, de ezután még másfél évtizedig működött. A hagyományos és evangéliumi szellemben megújított isten- tisztelet együttélése a településen akár már évekkel 1550 előtt is megvalóes óvári zsinaton 88 lelkész által megválasztott Thordai Demeter óvári lelki- pásztor Báthori György udvari lelkésze. KISS ÁRON: XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp., 1881. (továbbiakban: KISS, 1881.) 27-28. p. 41 A 16. századi névhasználati szokások alapján következtethetünk a wittenbergi egyetem magyar hallgatóinak származási helyére, akik között a vizsgált időszakban sokan voltak a bennünket most jobban érdeklő térségből érkezők. Ld. RÉVÉSZ, 1859.; A wittenbergi akadémián járt magyar tanulók társaságának anyakönyve. Szerk.: TlIURY ETELE. Pápa, 1908. (Iskolatörténeti adattár II.) (továbbiakban: TlIURY, 1908.) 5-20. p. 42 ZovÁNYljENŐ: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939. (továbbiakban: ZOVÁNYI, 1939.) 12. p. 43 KISS, 1881. 656. p. Benne vélték felfedezni, bár erre azon kívül, hogy Csengert — mely valójában javarészt a Károlyi-Csaholyi családé volt — az ő birtokának tudták, egyéb konkrét adatot nem hoztak fel.
