Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához

34

Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008)

Az Ecsedi Báthoriak19 hagyományos egyházi formákhoz kötődését érzékelteti, hogy a család első protestánsokat patronáló tagjának II. Györgynek a testvérei hitvallási kérdésekben — más környékbeli nemesekhez viszonyítva is — meglehetősen későn reagáltak és visszafogottabb magatartást tanúsítottak, bár mint látni fogjuk ezt pusztán társadalmi pozíciójuk miatt ők sem kerülhették el. Ahhoz képest is feltűnő ez a késői reakció, hogy a családnak nem csak a szatmári és szabolcsi birtokai feküdtek a reformációs mozgalom korai központjai mellett, de a török megszállás alá kerülő dunántúli, így pl. Somogy vármegyei babócsai uradalma is.

A korszak kezdetéről a bátori egyház patrónusai közül kiemelkedik az 1490-től 1534-ig élt Ecsedi Báthori II. András, akinek a reformátori mozgalommal kapcsolatos állásfoglalásáról nem rendelkezünk értékelhető adattal. O volt az a családtag, akiben a Báthori István által megkezdett nagyléptékű építkezések befejezőjét tisztelhetjük. A szatmári főispáni és kinevezett belgrádi báni tisztséget betöltő főúr 1526-ban jelen volt a mohácsi ütközetben. Bátyjával, Ecsedi Báthori III. István nádorral együtt, aki Szapolyai János legnagyobb ellenlábasa volt, kulcsszerepet játszott Habsburg Ferdinánd magyar királlyá koronázásában és hatalmának kezdeti stabilizálásában. 1527-ben az új uralkodó II. Andrást tárnokmesterévé nevezte ki. Gyermektelen fivérei miatt a 30-35 éves kora körül Rozgonyi Katalinnal kötött házassága révén nemcsak családja fennmaradását biztosította, de a fiúágon magvaszakadt Rozgonyiak Zemplén, Abaúj, Borsod és Pest megyében fekvő tekintélyes birtokai megszerzésével jelentősen növelte az Ecsedi Báthoriak birtoktestét.20 Ezek a szerzemények később a török miatt elvesző dunántúli várbirtokaik helyett nagy jelentőségre tettek szert a család gazdálkodásában. Két házasságából hét gyermek, hat fiú és egy leány született. A gyermekek közül három fia András, György és Miklós, valamint lánya Klára élte meg a felnőtt kort. Előttük vagyonuk és felmenőik Habsburg dinasztiához fűződő kapcsolatai miatt, az ország zűrzavaros viszonyai ellenére is nyitva állt az út a közéleti érvényesülés előtt. Nem csoda, hogy II. András mindhárom életben maradt fia jelentékeny szerepet játszott az ország korabeli politikai életében.21

19 A Báthori család korabeli tagjaihoz és rokoni kapcsolataihoz a Báthori család ecsedi ágára vonatkozóan felhasználtam: NAGY IVÁN: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. köt. Pest, 1857. (Reprint: Bp., 1987.) (továbbiakban: Nagy, 1859.) 226-232. p.; WERTNKR MÓR: A Báthoryak családi történetéhez (Egy genealógiai táblával.) In: Turul, 1900. 6-29. p. (továbbiakban: WERTNUR, 1900.) Ahol indokoltnak láttam ezektől eltérő adatok fel- használását külön utalok rá.

20 WERTNER, 1900. 14. p.

21 BÁN IMRE: A Báthoriak a régi magyar irodalomban. In: Tanulmányok Nyírbátor és a Báthori család történetéhez. Szerk.: DÁM LÁSZLÓ. Nyírbátor, 1986. (továbbiakban: BÁN, 1986.) 59. p. (Nyilvánvalóan összetéveszti II. és III. And