Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
28 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) jelenleg rendelkezésünkre álló források elemzése lehetőséget ad arra is, hogy a település lelkészeiről és lakosainak egyházi kapcsolatairól alaposabb képet adjunk. Nyírbátor reformációját leghelyesebb az erdélyi püspökség területén végbement reformációs folyamatok tükrében szemlélnünk, hiszen a rendelkezésünkre álló adatok szerint a bátori plébánia a 14. század elején történt első említése óta a reformáció koráig nem a földrajzilag közelebb eső váradi vagy egri, hanem a gyulafehérvári püspökség szatmári főespe- rességébe tagolódott be. A térség reformációja A kora újkor hajnalán a válság számos jelét felmutató nyugati egyház megújítását több irányból is kezdeményezték. A reformerek egy része a humanizmus eszméi nyomán, más részük egy bensőségesebb kegyesség keresése jegyében sürgetett elmélyültebb keresztyén hitet és hitelesebb egyházi életet. Luther Márton és reformátortársai fellépése ezekben a törekvésekben mutattak határozott új irányt. A Magyar Királyság területén kezdetben a németajkú polgárság és Habsburg Mária királyné budai udvari körén túl általában nagyfokú bizalmatlansággal fogadták a lutheri mozgalmat. Ez a helyzet a mohácsi csata utáni évtizedekben radikálisan változott meg. A két ellenkirály párthívei között kialakuló polgárháborús viszonyok és a török megszállási övezet folyamatos kiterjedése az ország lakossága számára merőben új — folyamatos létbizonytalansággal együtt járó — helyzetet hozott magával. Ez pedig alapvetően formálta át a magyar ajkú lakosság világlátását, cselekvésének motivációit és hitvilágát is. A Szentírásra, mint az Isten akaratát egyedül hitelesen közvetítő tekintélyre hivatkozó reformátorok teológiai üzenetét felerősítette az általuk vallott történetszemlélet, helyesebben fogalmazva saját koruk történéseinek magyarázata is. Azt hirdették, hogy koruk tragikus eseményeit az üdvtörténet folyamatában lehet értelmezni: a megmaradás és az üdvösség útja ebben a helyzetben az egyén és a közösség számára csak az őszinte bűnbánaton, a megtérésen, a Krisztus-hit elmélyült megélésén, a szigorú erkölcsi normák következetes betartásán keresztül vezet. Az erdélyi római katolikus püspökség gyulafehérvári püspöki székhelyétől legtávolabb eső főesperességekben a szatmáriban és a krasznaiban az 1520-as évek végén már működtek olyan klerikusok, akik öntudatos követői voltak a lutheri reformációnak.5 Az általuk képviselt nézetek, a Mohács utáni helyzetben nem csak az egyszerű emberek, hanem a helyi 3 3 Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története. Kecskemét, 1878. (továbbiakban: KISS, 1878.); SOLTÉSZ JÁNOS: A nagybányai református egyházmegye története. Nagybánya, 1902. 74-79. p.; SlNAY MIKLÓS: A magyar- és erdélyországi reformáció története 1664-ig. Sajtó alá rend., ford.: Hf.R- l’AY GÁBOR. Debrecen, 1911. (továbbiakban: SlNAY, 1911.) 239-242. p.
