Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)
Ritus Caenae Dominica: — borsodi imádságokkal 21 írta fel a címlapra, hogy barátaival együtt birtokolja. Ez régi diákszokás volt, együtt írták a diktátumokat, társultak tankönyvek megvásárlására és használatára. Diák kézírása lehet a Rítus teljes szövege. Egészen a 19. század második feléig természetes volt, hogy a lelkészi szolgálatára készülő diák hetedszaki és ünnepi imádságokat meg szertartási kézikönyvecskét írt össze magának. Erre azoknak is szükségük volt, akik tanítóként szolgálták hazánk művelődését. A kötet több diákkéz névbeírását, firkáját is tartalmazza. Van azonban egy erdélyi református lelkészjelölt, aki a 18. század elején diákoskodott, tehát feltehetően ráillik a föntebbi elgondolás. Székelyudvarhelyt 1702-ben (vagy 1703-ban) iratkozott be Michael ZabolaiM O már 1710. előtt elvégezhette felsőbb tanulmányait, tehát 1713-ban vagy a következő években valóban ordinálhatták valahová az Erdélyi Egyházkerület prédikátoraként, és ezen alkalommal ajándékozta meg szuperintendense Agendával és a mellé nyomtatott imádsággal. Az ajándékozó ennek értelmében Veszprémi B. István (1637—1713; püspök volt 1691—1713 között) vagy Kolozsvári István lehetett (püspök volt 1713—1717 között). Ha ezt valóban megerősítik egyéb adatok is, akkor elmondhatjuk, hogy az ilyen nyomtatványok mindkét magyar hazában hamar eljutottak azokhoz, akiknek készültek. Azaz Milotai Nyilas István Agendaja tartalmilag változott, tekintélye azonban változadan maradt. Zabolai Mihály, a két nyomtatvány tulajdonosa köttette egybe, elől- utól két-két ívnyi üres levéllel a gyűjteményt. Szokás volt ez is, hogy hoz- zámásolás céljára szánt papírossal köttettek be nyomtatott munkákat. Ekkor még a kéziratos anyaggyűjtés volt az egyetlen mód. A Rítus másolása tehát Milotai Agendajának megjelenése után történhetett, azaz 1713 a terminus a quo. A harmadik tulajdonosé 1775-ben lett a kötet. Ez lehet a terminus ad quem. A kézírás jellege miatt másolhatták a 18. század harmincas éveiben a kéziratot. Ezt az is erősíti, hogy két vagy három későbbi tulajdonos szintén a 18. század közepe táján, valószínűleg 1775 előtt jegyezte a kötetbe tulajdonjogát. Ennél többet és biztosabbat jelenleg nem tudhatunk. Két tulajdonos (vélhetően diák) a kötet elején vagy Zaboláitól, vagy hagyatékából juthatott a kötethez. Kovács György és Berényi Zsigmond. Nevükön kívül mást nem sikerült földeríteni, mindketten a 18. század közepe táján írhatták bele nevüket a füzetbe. Egy possessor neve az első kötéstábla belső részén olvashatatlanul ki van kaparva. Aruba bocsáthatták a kötetkét valamikor, erre utal az egyik tulajdonos beírása: Pofiidét hunc Ubrum jufto praedo Georgius Kovács. Nincs keltezése. Tótágast van írva, szin- * 297 15 Székelyudvarhely református és katolikus diáksága, 1670—1871. Szeged, 2005. (Fontes Rerum Scholasticarum VIII.) Az 1707 előtt beiratkozottak között a 297. sorszámú. A 277. sorszámú beiratkozó mellé írt évszám (vagy kántorsága évszáma?) 1702, a 314. sorszámnál 1703, a 325-nél 1706-os évszám található.
