Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról

90 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) Marcus Aureliusokkal, a Trajánusokkal, a Tituszokkal, szóval azokkal, akik nem tudják a katekizmust”.16 Voltaire 18. századi hazai recepcióját kétarcúság jellemzi.17 A század közepén az elvakult vallásosság ellenfelét látták benne. Ez eredményezi, hogy a filozófus első fordítói között találjuk például a piarista szerzetes Benyák Bernátot.18 A század utolsó harmadára azonban felerősödnek azok a hangok, amelyek határozottan egyházellenesnek tartják a francia írót. Az erkölcsi romlás okait a vallástól való eltávolodásban meghatározó szemlélet képviselői egyre fokozódó ellenszenvvel tekintettek rá.19 20 Illuszt­ris bizonyítéka ennek az a szemléletváltás, amit példának okáért Orczy Lőrincnél megfigyelhetünk. A magyar főnemes 1758-ban és 1762-ben még fordítja Voltaire-t, 1789-ben megjelent művében azonban már élesen szembefordul a felvilágosodás képviselőjével. Bessenyeihez címzett mű­vében hangot ad véleményének: „Baylt, Voltairt, Spinozát vessük a’ gályá­ra, / Vigyék Spanyol király Autodaféjára”.211 Marmontel korabeli magyar recepciójára21 és hatására vonatkozóan elég Báróczy Sándor fordítására vagy Kazinczy Ferenc példájára utalnunk, utóbbi sárospataki diákként ismerkedett meg irodalmával. A francia író a Beli^ár című regényével, s annak is a vallási türelemről szóló fejezetével vívta ki az egyház, s a Sorbonne teológusainak haragját.22 Marmontel ezen művének 18. század végén több hazai kiadása ismert. így a magyar olvasó francia nyelvű szövegkiadásokon kívül kezébe vehette az 1770-es eszten­dő környékén Horváth Mihálytól megjelent latin fordítást, magyarul pedig Vargyasi Dániel István illetve Zalányi Péter tollából jelent meg a regény. 16 Voltaire válogatott írásai. Szerk.: GYERGYAI ALBERT. Bp., 1951. 60. p. 17 Voltaire kortárs hazai recepciójára lei. többek között: BARANYAI LÁSZLÓ: A francia nyelv és műveltség Magyarországon a XVIII. században. Bp., 1920.; BENEDEK ANDRÁS: A francia szelle­messég a XVIII. században. Bp., 1936.; BÍRÓ FERENC: A fiatal Bessenyei és íróbarátai. Bp., 1976.; FERENCZI LÁSZLÓ: Voltaire a XVIII. századi Magyarországon. In: „Sorsotok előre nézzétek”: A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Szerk.: KÖPECZI BÉLA — SZIKLAY LÁSZLÓ. Bp., 1975. 183-200. p. 18 VÖRÖS IMRE: Benyák Bcrnát ismeretlen Voltaire-fordítása. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1979. 2. sz. 159-161. p. 19 Ilyen rosszallást kiváltó véleményt fogalmaz meg például az Értekezés a tünlmességrőljean Calas halála alkalmából című munkájában, ahol fejezeteken át boncolgatja a római birodalom, a zsidóság és az őskeresztény szekta viszonyát. A császárság ideje alatt történt vallási üldöztetéseket tárgyalva rá­mutat arra, hogy a zsidók és őskeresztények erőszakos, provokációként értékelhető fellépésükkel maguk is előidézői voltak meghurcoltatásuknak. Vö. Értekezés a türelmességről Jean Calas halála alkalmából. Ford.: RÉZ PÁL. In: Voltaire válogatott filozófiai írásai. Szerk.: LüDASSY MÁRIA. Bp., 1991.279-314. p. 20 ORCZY LŐRINC: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. Pozsony, 1789/242. p. Idézi: VÖRÖS ÍMRE: Fejezetek XVTTI. századi francia-magyar fordításirodalmunk történetéből. Bp., 1987. (továbbiakban: VÖRÖS, 1987.) 132. p. 21 BAYER ALICE: Marmontel hatása Magyarországon. Bp., 1916. 22 Az elhíresült fejezetből közöl részleteket: Francia irodalmi szalonok: Szemelvények a XVIII. század francia irodalmából. Szerk.: MADÁCSI LÁSZLÓ. Bp., 1963. 202-205. p.

Next

/
Thumbnails
Contents