Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról

Mercs István: A prédikáció műfajának „klasszicizálódása:

91

Emellett tudunk még kéziratban maradt fordításról: Kállay János műve az Országos Széchényi Könyvtárban fellelhető, míg Kubinyi Sándoré lappang.23

A felvilágosodás ellen állást foglalók leginkább a 15. fejezet ellen keltek ki, mert ebben az agg bizánci hadvezér arról elmélkedik, hogy az emberek elfojtott indulataikat, zsarnoki lelkületűket képzelik bele az isteni világrendbe. Ezzel szemben a Mindenható jó bíróként az embert tettei által ítéli meg. így a Mennyországba való jutás nem csupán a megkeresz- telkedettek privilégiuma, hanem olyan kiváló pogányok is elnyerhetik az örök üdvöt, mint Trajánusz vagy más híres római császárok.24

Összegezve tehát kijelenthetjük, hagy a felvilágosodás századának második felében a hazai értelmiség élénken reflektált a modern filozófiai eszmékre, egyre inkább érezhetővé vált a „franciás” műveltség jelenléte.25 Ezzel egy időben — mint azt Kaprinai István példája mutatja — a magyar prédikációirodalom közvetlenül kapcsolatba kerül a kortárs francia gyakorlattal.26

Voltaire és Marmontel említése egy refutációt megvalósító exemplumhalmaz végén két okból is megfontolt retorikai eljárás. Egyrészt felidézi ezzel, hogy a vallás nem először néz szembe az adott problémával, s korábban sem okozott gondot neki a téveszmék kezelése. így a helytelen eszmék cáfolása immanensen magában hordozza az egyházi tanítás felsőbbségének kinyilvánítását.27 Másrészt a történelmi párhuzam

23 A fordítások egymáshoz való bonyolult viszonyára ld. VÖRÖS, 1987. 94-100. p.

24 A kiadás történethez tartozik, hogy a magyar fordításokban ehhez a fejezethez óvatosan viszonyultak a fordítók. Az egyik megoldás, hogy az elhíresült és Báróczi által korholt lipcsei kiadást vették alapul, azaz a kiadó által regényhez fűzött bíráló jegyzeteket is átültették. Vargyasi Dániel Tstván és Zalányi Péter is így járt el. A másik eljárás pedig — amit Horváth Mihály és Kállay János választott — az, hogy egyszerűen kihagyták a sokat támadott fejezetet. VÖRÖS, 1987. 96. p.

25 A 18. század végén megélénkülő francia-magyar irodalmi kapcsolatokra újabb szakirodalomra többek közt ld. PÓCSI KATALIN: Az állam és az egyház viszonyának értelmezése Lázár János Voltaire-fordítása tükrében. In: Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 162-174. p.; GRANASZTÓl OLGA: A tiltott francia könyvek sorsa Magyarországon: Válogatás a cenzúrahivatal aktáiból 1780—1810. In: Sic Itur ad Astra, 2000. 4. sz. 47-76. p.; UÓ.: A franciás műveltségű magyar arisztokrácia három különleges figurájának portréja könyvgyűjtó tevékenységük tükrében. In: Magyar Könyvszemle, 2000. 1. sz. 43-69. p.

26 Vö. Kaprinai István 13. sz. jegyzetben idézett munkáját (209-217. p.) Kaprinai elméleti munkásságára ld. BÁN, 1970. 87-91. p.

27 Például ezt az eljárást használja Csúzy Zsigmond is az Anyaszentegyház dicsőítésére, amikor a különféle protestáns felekezeteket cáfolja: „Mindenek felett mindazonáltal, inkább nyilvánvaló, mint régen megátkozott, és ezer esztendőkkel ezelőtt, számkivetett férges gyümölcsök; mellyekből szép könyü megismerni őket; ám nem tekélletességet, hanem feslettséget; nem figyelmet; nem félelmet; hanem vakmerő bátorságot és tellyes szabadságot; nem törvények betellyesítését, hanem lehetetlenségeket, sót, megsemmisítéseket; nem jóságos cselekedeteket (mellyek nálok semmit sem érnek, sót gonosz vétkek) hanem bűnöket termenek, és szentségtelenségeket nemzenek. Ezt a dögleletes túdománt, ezt a Sodorna férges gyümölcsét (mellyet az uj hitfaragok megujétottak) a régi kiátkozott, és amint mondám ezer esztendőkkel számkivettetett eretnekektől kölcsönyözték &