Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
84 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) érzéket hordozó megnyilvánulások, amely Pázmány prédikációinak egyik sokat méltatott, nagy értéke. Megtalálható azonban ez az orientáltság Török Damaszcén repertoárjában, aminek illusztris példája a következő pszichologizáló fejtegetés: „az indulatokat követő ember tsak azokat veszi bé a hit letzkéiből, mellyek az ő vágyódásaival nem ellenkeznek, amik pedig ellenére vágynak azokat vagy megveti, vagy legalább különbféle magyarázatokkal, okoskodásokkal tagit rajtok. Innét vagyon, hogy kételkednek sokan; vallyon az a kevés rósz vágyódás mellynek szívemben helyt adtam, megérdemli e az örök kárhozatot? Innét vagyon, hogy noha tudgyák az emberek, némelly teremtett állatoknak szeretetét vétkesnek lenni, mégis attól el nem vonnyák magokat, mert nem engedelmeskedik a hitnek az indulat. Innét vagyon, hogy rettegnek az emberek azért, hogy a hit jovallása szerént nem élnek, mégis aszerént élni nem akarnak, mert tsak az indulatok ösztönét, nem a hit igazságát akarja követni az ember”. (T.D.IV/167-68) Török Damaszcén beszédmódjának jellemzője, hogy a padsorokban helyet foglaló gyülekezeti tagok érdeklődésére alapozva olyan kommunikációs kapcsolat kialakítására törekszik, amely a befogadó aktív együttműködésére épít. „Valakit minden nehézség nélkül szeretni, de mikor a sze- retetet terhes dolgoknak elviselésével kellene megmutatni, akkor a szeretetet eltitkolni, úgy tetszik nem tészen annyit, mint valakit tellyes szívünkből, és minden erőnkből szeretni. Ember hitesd el magaddal, hogy tellyes szeretni sokat foglal magában. Állíts ki nékem a világnak piaczára azon kérkedő szeretőket, akik sziveknek egész ki-ontásával, a gyémántnál erősebb fogadásokkal szereteteket kedveseiknek le kötelezték, botsás reájok a szeretetnek megbizonyitásáért elviselendő súlyos terheket, meglátod, hogy egy temérdek tsoportból alig találsz egy párt, aki tellyes szivéből szeressen. Tellyes szívből szereim valakit sokat foglal magában.” (T.D.IV/106.) A citátum első mondatában általános érvényű, szentenciózus igazságot fogalmaz meg. Mindezt úgy, hogy a viszonyulást, értékelést kifejező „úgy tetszik” módosító szó értékű elem grammatikailag olyan mondategészt ad, mintha az itt megfogalmazott gondolat csupán az ő saját véleményét tükrözné. Ez az egyéni állásfoglalás látszatát keltő szer- kesztettség azonban nem más, mint mesteri retorikai fogás, a dubitatio pragmatikai alakzatának alkalmazása, amely által lehetővé teszi a közönség megszólítását. A felszólítást egybeszőve egy másik szentenciával, eléri azt, hogy a hallgatóság kollektív tapasztalata lett a megszólított, melyet bíróként idézett meg a tétel igazságtartalmának eldöntésére. A következőkben már egyértelműen ehhez a közös pszichikai tudattartamhoz intézi szavait. A rögtönzött kis példabeszédben a szerzőnek még arra is kitért a figyelme, hogy az egyszerűbb gondolkodású befogadók számára a piac említésével képileg is felidézte az ítélkezés színterét. A tanulság összefoglalására, közönségbe plántálására a redditio alakzatával
