Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
6 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) mát, de ugyanakkor magyarbarát is és ezért ellenezné a Felvidék clszaka- dását.,u O Franciscy Lajos nyitrai kanonokot tartotta volna erre a megfelelő személynek, aki a szlovák papság és hívek körében népszerű volt, de ugyanakkor a magyar állameszme hívének is tartották." Persián erről is tárgyalt a nunciussal december elején Bécsben. Itt emlékirata szerint Valéré di Bonzo megértéssel viseltetett a terv iránt és azt mondta, hogy a legközvetlenebb veszély a nyitrai püspökséget fenyegeti, mivel Batthyány püspök még annak a kánoni követelménynek sem tett eleget, hogy a székfoglalásától számított két éven belül hívei többségének anyanyelvét megtanulja. Ezért a Vatikán nem lenne abban a helyzetben, hogy a csehek által is várhatóan kezdeményezendő püspökváltozást megakadályozza, akik csehszlovák érzelmű főpapot szeretnének kineveztetni. Az emlékirat szerint a nuncius ígéretet tett arra, hogy ha a magyar kormány kezdeményezi a székváltozást, úgy rajta lesz, hogy az általuk előterjesztett személyt nevezzék ki nyitrai püspökké.12 Azonban Batthyány a prímáshoz írt levelében azt bizonygatja, hogy Valfré di Bonzo ilyen hozzáállása hazugság, a Persián által idézett kijelentéseket — melyet a kormánybiztos Nyitrán a püspöknek is így adott elő — a nuncius sohasem mondta, sőt, ilyen ügyekről nem is tárgyalt Persiánnal, nemhogy Batthyányt lemondásra késztette volna. Hogy mi az igazság, Persián, a nuncius, vág)' esetleg Batthyány verziója hamis, az ma már el- döntheteden, de az tény, hogy a püspök még egy tiltakozó iratot is eljuttatott ennek kapcsán a magyar kormányhoz, amelyben burkoltan Persián lemondatását kérte: „mert kell, hogy meginogjon az emberekben minden, a tekintélybe vetett hit és bizalom, ha a kormánynak egy exponense büntetlenül játszhat el ilyen csalfa játékot és kormánybiztosi tekintélyét az emberek félrevezetésére használja fel.” A Csernochhoz írt magánleveleiben még élesebben fogalmaz Persián személyéről és eljárásáról: „közönséges Schwindler ő” és „ez mégis komisz disznóság”.13 Bár azt tehát nem tudhatjuk, hogy végül is milyen tartalmú beszélgetés folyt le a nuncius és Persián között, de az tény, hogy Persián december 10-én, éppen a csehek bevonulásakor Nyitrára utazott Batthyányt lemondásra rábírni. Itt a püspöknek előadta a nuncius helyeslését a lemondását illetően, valamint felhívta a püspök figyelmét arra, hogy ez mind az egyház, mind a haza érdekében milyen üdvös volna. Batthyány kijelentette, hogy a lemondás gondolatával már régebb óta foglalkozik és azt kész megtenni, csak az tartja vissza, hogy most, a cseh megszállás kezdetén ennek olyan színezete lenne, mintha a megszállóktól való félelemből menekülne el. Persián megnyugtatta, hogy éppen késlekedésével követne el '» FII.. 704. f. 12. öe. 65., 76-77. p. " FIL.704. f. 12. őe. 65. p. F1L. 704. f. 12. őe. 68-69. p. 13 PL. Csernoch 1919 D/c 1439. sz.
