Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Pintér Gyula (szerk.): Messzire szórva a fényt... Visszatekintés a kunszentmiklósi református templom toronygombjában talált dokumentumok tükrében
Recenziók 221 Pintér Gyula (szerk.): Messzire szórva a fényt...Visszatekintés a kunszentmiklósi református templom toronygombjában talált dokumentumok tükrében. Kunszentmiklós, 2004.100 p. Többször foglalkoztam a református templomok toronygombjainak eléggé változatos irataival, amiket emlékiratok néven kutattam, elemeztem és próbáltam rendszerezni, különösen két tanulmányomban is.5 Meglehetősen járatlan úton tettem meg az első lépéseket, hiszen a toronygombokkal se sokan foglalkoztak, a bennük lévő iratokkal pedig még annyian sem. A toronygombokkal kapcsolatban főleg a gombfeltevé- si ünnepség szokásanyagát írták le. Hiszen ez egy nyílt színi, látványos, a „nagy” építkezés befejezését, elkészültét, a munkák végét bejelentő nyilvános ünnepség volt. Széles körben ismeretes az a szólás, hogy feltették a gombot’ = „befejezték a munkát, készen van a munka, tovább nem akarnak foglalkozni a dologgal.” A gombfeltevési ünnepségek csak részben hasonlítanak az építkezéseknél ismeretes koszorú, vagy bokréta állítási ünnepséghez, mert nem az egész teljes munka elvégzését jelzi, hanem csak azt, hogy „felhúzták” a tetőszerkezetet. A gombfeltevés nem könnyű feladat. Nagyon próbált, ügyes emberről lehet csak szó. A belevalók vir- tuskodni is szerettek a toronysisak hegyén, ha mással nem, akkor egy magukkal vitt üveg bor megivásával és az üres üveg ledobásával a közönség közé. Toronygombiratot majdnem minden toronygombba tettek. Legkorábbi toronygombirataink a XVIII. század végéről ismeretesek. Az iratokhoz általában csatolták az akkor használatban lévő fém- és papírpénzek egy-egy példányát és újabban betették az iratok mellé a helyi újság, vagy újságok, illetve az országos lapok egy-egy számát. A lényeges azonban az az irat volt, ami általában nevek, adatok felsorolásával elmondta az építkezés történetét. Majd leírta a község szervezetét, a tisztségviselők névsorát, a legfontosabb adatokkal együtt. Ilyen esetekben a református egyház szervezetéről, az egyházi tisztségviselőkről a többi községi intézmény között mondták el a legfontosabbakat. Az emlékiratok legértékesebb részei azok voltak, amelyekben a község történetét mondták el, nagyrészt a községben élő néphagyományok alapján. A gombiratok elkészítését nagyon fontos közösségi ügynek tartották s legtöbb helyen több DANKÓ IMRE: A toronygombokról és a toronygomb iratokról: Vallási Néprajz 5. Szerk.: Dankó Imre, Küllós Imola, Molnár Ambrus. Debrecen, 1991. 177-201 p. ; Dankó Imre: A református toronvgombokelhelyezésének szokásai és a toronygombiratok műfaji sajátságai. Balázs Géza, Csorna Zsigmond, Jung Károly, Nagy Ilona, Verebélyi Kincsó (Szerkesztőbizottság). Folklorisztika 2000-ben . Folklór — Irodalom — Szemiotika. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. 2. kötet. ELTE - BTK. Budapest, 2000. 284 - 308. p.
