Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Pintér Gyula (szerk.): Messzire szórva a fényt... Visszatekintés a kunszentmiklósi református templom toronygombjában talált dokumentumok tükrében
222 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) gyűlést rendeztek annak eldöntésére, hogy ki írja meg az emlékiratot, hogy mi legyen benne s mi ne. Általában a lelkészt, vagy a tanítót bízták meg az emlékirat megírásával, amit elkészülte után bemutattak a presbitériumnak, vagy a magisztrátusnak. Pár helyen, általában ott, ahol magasabb szintű partikula, vagy később középiskola is volt, nem elégedtek meg ennyivel, hanem mindenféle mellékleteket is tettek az emlékirat mellé. Például üdvözlő verseket, idézeteket a Bibliából, de neves íróinktól is, statisztikákat, sőt térképvázlatokat, újabban festményeket, grafikákat, legújabban fényképeket is a településről. Mindennek nagy-nagy forrásértéke volt, de ha nem másolták le az iratokat és egy másolati példányt nem helyzetek el az egyházi irattárban, az emlékiratok csak jó néhány év múlva, a torony, a toronysisak és vele a toronygomb felújításakor váltak ismertté. De akkor is csak abban az esetben, ha a toronygombban lévő iratok nem sérültek meg, nem váltak olvashatatlanná. Nem csoda, hogy különös érdeklődéssel, sőt izgalommal vártam a kunszentmiklósi református templom toronysisakjának újjáépítését, illetőleg toronygombja felnyitását, az abban talált iratok átnézését. Az izgatott várakozás nem volt indokolatlan. Kunszentmiklóson nőttem fel, az ottani ősi gimnáziumnak voltam a tanulója. A legszorosabb barátság fűzött a Vargha-család mind a hét gyermekéhez, de leginkább Tamáshoz (a matematikushoz), Balázshoz (a rendkívül sokoldalú irodalmárhoz, a nagyszerű Csokonai-kutatóhoz), Domonkoshoz (az ugyancsak irodalmárhoz, aki egy időben osztálytársam is volt). Tanárom, sőt osztályfőnököm, később barátom volt a község, az iskola, az egyház; Kunszentmiklós, a Fölső Kiskunság társadalmi- és főleg kulturális életének, történetének kutatója és feldolgozója: Illyés Bálinti Tőle sok ösztönzést kaptam minden helyi történeti-, történeti földrajzi, nyelvészeti, néprajzi és művészettörténeti kérdés felderítéséhez: így, ha nem is közvetlenül, a toronygomb iratokra vonatkozóan is. A Pintér Gyula nagytiszteletű úr által szerkesztett könyv nem egy, hanem több ünnepségről szól. Egy napon adtak hálát Istennek a toronysisak és tartozékai felújításának befejezéséért, és az úgynevezett Öreg gimnázium felújított épületéért, a benne elhelyezett Baksay Emlékkönyvtár (Bibliotheca A.ntiqua Baksayana) átadásáért és megnyitásáért (az Emlékkönyvtár tartalmazza Baksay Sándor egyéb emléktárgyait is). Bármily csábító is, az ünnepség ezen részével ezúttal, ennek a tanulmány-könyvismertetésnek a keretében nem fogok foglalkozni. A kunszentmiklósi toronygombiratokkal kapcsolatban mindenekelőtt két dolgot kell előrebocsátani. Az első megjegyzés az, hogy a kuns- zentmiklósiak tudatosan a jövő valamelyik kései nemzedéke számára Illyés Bálint számos munkája, könyve közül ezúttal a Kiskunsági Krónikára hivatkozunk. Kiskunsági krónika. A Fölső-Kiskunság vázlatos története 1745-ig. Kunszentmiklós, 1975.
