Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - A "KATEDRÁRÓL" - Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez

210 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) charisztikus Világkongresszust, valamint a magyar katolikusok megemlé­keztek az ország kilencszáz évvel korábbi Szűz Máriának való felajánlásá­tól. „Rendkívüli magas kitüntetés volt ez a számunkra — írta visszaemlé­kezésében a kormányzó —, amit méltóan meg is becsültünk. A bíboros államtitkár úr [Eugenio Pacelli] nem sajnálta a fáradtságot, hogy a sok nyelven kívül, melyet folyékonyan beszélt, még a mi nyelvünket is megta­nulja. Aki részt vett a Hősök terén az ezredéves emlékmű előtt tartott főpapi misén, aki látta az esti körmenetet a Dunán, amint a legméltóságo- sabb oltáriszentség kivilágított hajón vonult fel számos más hajó kíséreté­ben a fényárban úszó partok között, az ezeket a mélységesen megkapó élményeket sohasem fogja elfeledni.”8 A fenti sorokból érződik, hogy — a kötelező protokolláris részvételen túl — át tudta érezni, hogy a több milliós magyar katolikus hívőseregnek milyen nagy lelki táplálékot és erőt ad ez a szakrális esemény — a kedve­zőtlen külpolitikai viszonyok (Hitler az immár Magyarországgal határos Németország katolikusainak megtiltotta a világkongresszuson való részvé­telt) és az aggasztó belpolitikai tendenciák (a társadalom egyes csoportjai­nak radikalizálódása, a nyilasok és nemzetiszocialisták politikai térfoglalá­sa) ellenére is. 1938. május 25-én este, a pápai legátus (teljhatalmú pápai megbízott), a már említett Eugenio Pacelli — a későbbi XII. Pius pápa — tiszteletére mondott pohárköszöntőt Plorthy, amelyben a magyar állam és a katolikus egyházat irányító Apostoli Szentszék közötti jó kapcsolatról és annak történelmi előzményeiről beszélt. „Magyarország hálatelt szívvel őrzi Szent Péter utódjának emlékét, akik történelmének sorsdöntő órái­ban, többek között ennek az ősi városnak [Buda 1686. évi] felszabadítása idején, értékes segítségükben és támogatásukban részesítették. Ugyanattól a hálától vezettetve, mint a múltban, Magyarország mindig meg fogja becsülni az atyai jóindulat érzelmeit, amelyet a Szentatya iránta tanúsít. Azok a szerencsés és szoros kapcsolatok, amelyek minket a Szentszékkel évszázadok óta összefűznek, jelentik a jövő egyik legbiztosabb zálogát. Ettől a szilárd meggyőződéstől eltelve emelem poharamat a Pápa Oszent- ségének [XI. Pius — Achille Rad] fennkölt személyiségére s Eminenciád [Eugenio Pacelli] egészségére.”9 Annak ellenére, hogy a kormányzó a kálvini teológiát követő refor­mátusként bizonyára elvetette Szűz Mária és a szentek, valamint az Oltá­riszentség nyilvános és celebráns tiszteletét, részt vett a magyar országgyű­lés Székesfehérvárra kihelyezett ünnepi ülésén 1938 augusztusában, amikor elfogadták az 1938. évi XXXIII. törvényt- Ennek a becikkelyezé­sével a magyar törvényhozás deklarálta, hogy „mélységes tisztelettel emlé­kezik meg a nemzet első királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az 8 Horthy, 1990.205-206. p. 9 A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékkönyve. Közrebocsátja: a kongresszus előkészítő főbizottsága. Bp., 1938. 125. p.

Next

/
Thumbnails
Contents