Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)

192

Egyház történeti Szemle VIII/2 (2007)

írhatnának, de nem mernek, talán holnap küldhetnek megbízható embert, hogy az szóban tájékoztassa Szuhaiékat. A pénzen kívül új tisztekre és katonákra lenne szükség. Attól félnek, hogy a religio és a zsoldhátrálék ürügyén valami rosszabb történik, alkalomadtán el kellett volna foglalni az erődöt, még most is szükséges lenne. Ma is harangszó nélküli istentisztelet tartottak, a kapitány fővesztés terhével tiltotta meg az alvárnagynak a harangozást.

Náprágyék e jelentésében tehát a felekezeti sérelemmel azonos súlyú gondként jelenik meg a katonák fizetedenségéé, ehhez kapcsolódóan pedig a várőrség megbízhatóságáé.

Másnapi írásuk50 jóval rövidebb. Nem jutottak semmire sem, a váta- diak ma nyilvánosan adtak számot tetteikről „ex libello”, legkésőbb holnap pecsét alatt is kiadják érveiket. Azért lecsillapították őket és rávették, hogy tizenöt napig őfelsége zászlaja alatt engedelmeskedjenek kapitányuknak. A helyzet nem vidám, a váradiak halálukig készek kitartani tévelygésük mellett. Diadalittasak, mi szomorúan fordulunk vissza, összegez a választott püspök.

A váradiak végül még aznap átadták mentségüket a két delegátusnak, a hozzá készített kísérőlevél ugyanis május 8-án, a Gergely-naptár szerint tehát 18-án kelt.51 Ebben őfensége hű szervitorai, azaz Bihar vármegye, Várad őrsége és Várad városának egész közössége tájékoztatják Mária Krisztiernát, mindkét május 8-án kelt levelét alázatos tisztelettel megkapták. Megértették azokból, hogy néhány pápista ember beszédétől meg- győzetvén meglehetős haragra gyűlt irántuk a városban frissen emelt kápolna és lakhely lerontása miatt. Itt a stílus már udvariasan támadó, hiszen a főhercegnő levelében a rombolást ítélte el, a „frissen épített” a váradiak védekezésének egyik eleme. A folytatás ugyanilyen: megértették alázatosan utasítását is az erőszakkal oda bevitt és az országlakók nyilvános arti- kulusai ellenére rájuk erőltetett pápisták újbóli visszafogadásáról. Ezzel mentségük három pillérét elő is adták: a ház frissen épített, a katolikus atyafiak erővel kerülhettek csak be a városba, és országgyűlésen alkotott törvények sorával ellentétesen. A többi inkább csak játék, szavakkal: mivel hevesen fájlalják, hogy Mária Krisztierna lelke a mondott pápista emberek balga előadása miatt megbotránkozott, és, bár méltán elmondhatják, hogy semmit sem tettek a legszentebb császári és királyi felség, az ő legkegyelmesebb uruk, vagy akár csak őfensége méltósága ellen, mégis, hogy pontosan ismerhesse a történteket, a legátus uraknak adott válaszukat („responsum”) tisztelettel átküldik („transmittimus”) neki. Ebből megtudhatja őfensége az igazságot, az okokat, amelyek őket arra indították, hogy erővel szerezzék vissza megháborított szabadságukat. Legyen velük kegyes, méltóztassék mindent jól érteni, hogy ezáltal az uralkodónak, neki

5I> ÖStA. HHStA. UA. A A. fasc. 131. 1598 I-V., f. 170. (I-d a Függelékben, II.)

51 ÖStA. HHStA. UA. AA. fasc. 131. 1598 T-Y., f. 146. (Ld. a Függelékben, ITT.)