Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)

Adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez 193 is, különösen e zavaros időben, serényen és hűséggel szolgálhassanak — Náprágyék jelentésének ismeretében azonban e szavaknak élük is van. Terjedelmes és magyar nyelven megfogalmazott Responsumukzt52 a legveszedelmesebb vád elutasításával kezdik: „mi ő fölségek ellen semmi pártot nem ütöttünk”. A pápisták ellen is semmi violentiát nem cseleked­tek, de azért tájékoztatnak annak eredetéről, „kiért arra kelletött men­nünk, hogy tovább ne patiáljuk őket közöttünk”. A kiindulópont a fejede­lem által megerősített 1588. évi medgyesi végzés, amely azt is tartalmazza, ha a jezsuiták visszatérnek, szabad „ükét személyökben is persequálni, s marhájokban is sákmánt vetni.” Ezt a fejedelem esküjével, keze írásával, pecsétjével megerősítette, megerősítették aztán 1591 őszén is,53 1595 tavaszán pedig a jezsuitákat csak Gyulafehérvárra, Kolozsvárra és Mo­nostorra engedik be a cikkelyek, Váradra nevezetesen nem, újítás pedig nem lesz. 1597 tavaszán azonban a fejedelem jöttment idegenjei közül valakik („valami földökből kibúdosott idegön nemzetök, kik mindenöket eltékozolván és az sok adósság előtt elbúdosván”) bejutván Váradra kö­zölték a fejedelemmel, feleségük után bírt házukat odaadják a pápistáknak kápolnaépítésre. A szöveg következetesen többes számot használ: „a- zoknak gonosz suggestiójára ű felsége elfeledkezvén ... híveinek generális cons ti tutióiról” és saját esküjéről „bészállítá hertelenséggel” a jezsuitákat Váradra. Erre ők maguk „cum solenni protestatione” tiltották a pápistákat követelve, hogy a nekik rendelt helyen maradjanak, majd követséget küld­tek a fejedelemhez is. A gyulafehérvári gyalázat után nem volt mit tenni­ük, az idén tavasszal tartott országgyűlésen sem értek el semmit. Mielőtt még Zsigmond átlépte volna a határt, ők megüzenték a pápista atyafi­aknak, ne várjanak az esztendő teltére, hanem távozzanak. Ezt a pápisták gyalázkodása követte, majd a cédula.54 Ami tehát kápolnájukon és gyüle­kezeti házukon esett, saját maguknak tulajdonítsák, ők maguk csak meg­háborgatott szabadságuk érdekében alkalmaztak erőszakot („turbatam libertatem nostram vindicavimus”). Céljuk az volt, „ne mondhassa senki azt, hogy infra unius integri anni spatium ezöket ... patialtuk volna közöt­tünk”.53 Különben is, ha szabad volt az országgyűlési végzések ellenére „az keresztyén praedicatorokat Gyaloból, Zilahról, Dévából, Vinczről és 52 Szövegét ld: VERESS, 1898. 2—7. p. 33 „Váradról és az szent-egyedi szentegyházról az meggyesi articulus minden czikkében megtartassák. Szőllősön ... ha nem az meggyesi generalis gyűlés után introducáltatott az catholica religió ez után is helyen maradjon...” A novemberi országgyűlés végzései: EOE. III. köt. 383—393. p., itt: 386. p. 34 Lehetséges, hogy Szamosközy, mégha cédulát ír is, a gyalázkodást örökítette meg és ezért tér el szövege oly jelentősen az Isthvánffi által másokétól? 35 Ha ugyanis valaki ellentmondás nélkül lépett birtokba a városban (márpedig Zsigmond alatt nem volt ellentmondás), egy év (és - a Tripartitum 3. XIV. III. szerint — még egy nap) elteltével abban már háboríthatatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents