Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)
Adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez 181 és ekkor haláleset nem történt, a lényeghez azonban ennek nincs köze: „Erdélyben nyoma sincs a gályák borzalmainak vagy Véres Mária angolországi kegyetlenkedéseinek stb.: de a beszámíthatóságot ez nem csökkenti sőt fokozza az a körülmény, hogy mindezek az evangéliumnak a cégére alatt történtek a lelkiismereti szabadság jelszavának a megcsúfolására” — fogalmazott száz éve egy protestáns egyháztörténész hasonló esetek kapcsán.3 Ma kisebbség elleni támadást lelkiismeret és józan ész magától értődőén ítél el. Négy évszázada azonban a társadalom viszonyított szabadságok mentén szerveződött, Váradon pedig a többségi közösség törvények erejére hivatkozva fogalmazta meg követeléseit a kisebbségivel szemben — amelyeket ez az uralkodó és a jog védelmében bízva utasított vissza. E váradi tavasz felidézésének egyik apropóját februárban a Bécsben talált, az alábbiakban ismertetendő három forrás adta. Közülük kettő Rudolf magyar király biztosai számára írt jelentés. Ezeket a biztosok saját, az uralkodó számára május 24-én készített beszámolójuk4 egyik mellékleteként továbbították. A két jelentésből merített már Szilágyi Sándor a 19. században,5 ő azonban sem a váradi eseményekről nem tett említést, sem a királyi biztosok említett beszámolójából. A harmadik a váradiaknak az a levele, amelyet Mária Krisztierna főhercegnőnek írtak, amikor elküldték neki tetteik mentségét. A tumultus és előzményei felidézéséhez nem hiányoznak elbeszélő források sem. 1598 tavaszán ugyanis a kor három jelentős tudósítója jelen van, ha nem is a városban, de Erdélyben. Kettejük ott is él: Baranyai Dec- si János,6 aki egykoron a wittenbergi egyetemen tanult, ekkor Székelyvásárhelyen tanít, Szamosközy István7 pedig, aki Heidelbergben, majd Pa3 POKOCY JÓ7.SF.F: Az erdélyi református egyház története. Bp., 1904. I. köt. (továbbiakban: POKOLY, 1904.) 173. p. 4 Österreichisches Staatsarchiv, Wien (továbbiakban: ÖStA) Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA), Ungarische Akten (UA), Allgemeine Akten (AA), Pasc. 131. Konv. B. fol. 201—212. Az eddig ismeretlen jelentés kiadása: NAGYGAboR: Miksa főhercegre várva. In: Századok, 2007: ó.sz. 1557-1589. p. (a továbbiakban: NAGY, 2007.) 5 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I—XXI. (1540—1699) Szcrk.: SZII.ÁGYI SÁNDOR. (Monumenta Hungáriáé Historica TIT/B. I—XXI.) Bp., 1875—1898. (továbbiakban EOE.) IV. 40. p. 2., 3. j. 6 Művének utolsó magyar fordítása: Baranyai Dccsi János magyar históriája [1592—1598]. Fordította és a bevezetőt írta: KULCSÁR PÉTER. Bp., 1982. (Bibliotheca Historica) (továbbiakban: Baranyai Decst.) Baranyai Decsi életéhez újabban: BENKÓ SAMU - HOLLER László et al.: Baranyai Decsi Csimor János emlékezete. Kolozsvár, 2001. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 235.) Különnyomat az Erdélyi Múzeum 2001. 3—4. számából. 7 Művének Borzsák István által készített modern fordítása válogatás, e részt nem tartalmazza, ezért az eredetit használom: Szamosközy István történeti maradványai, 1566— 1603. II. 1598-1599. Az erdélyi fejedelmek birtokában volt eredeti példányról kiadta:
