Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)

42

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

Ahhoz, hogy megismerhessük Saint-GÍUes kolostorhálózatának kiépülését és működését, az apátság történetét, valamint az egyházi és világi földesúri hatalmasságokkal való kapcsolatait, helyzetét kell vallatóra fognunk.

Saint-Gilles és az önállóság buktatói

A Saint-Gilles apátságára vonatkozó források közös jellemzője — függetlenül attól, hogy 9., 12. századi, interpolált vagy hiteles forrásokról van-e szó — az, hogy a monostor önállóságának védelmében keletkeztek, mivel az intézmény mindig is segítségre szorult a nimes-i püspökök, a toulouse-i grófok és Cluny apátságának hatalmi törekvéseivel szemben.3

A monostor létrejötte egy korábban a Flavia-völgyben, a Petit-Rhőne mellett Szent Péter tiszteletére emelt szentélyhez kapcsolódik, amelyet első alkalommal 814-ben említenek a nimes-i egyházhoz tartozó cella- ként.4 Ezzel szemben VIII. János pápa egy 879-es levele szerint a monostort nem sokkal korábban a pápa szerezte meg, és az Apostoli Szék közveden fennhatósága alá rendelte.5 Egy olyan vidéken, ahol a Karoling hagyomány szerint a monostorok püspöki joghatóság alatt álltak, SaintCahiers de Fanjeaux 37 (2002), 432-454. p.; továbbá VULLIEZ, Ch.: Orleans, saint Gilles et la legende du pardon de Charlemagne: presentation d’un dossier, ln: Haut Mo yen Age: culture, education et société. Etudes offertes á Pierre Riché. Ea Garenne-Colombes, 1990. 575-589. p.; ROTH, Ch. E.: Notes sur le culte de saint Gilles dans Pancien diocese de Bourges. Cahiers d’Archéologie et d’histoire du Bern' 45-46 (1976), 19-37. p.; DUNIN-WaSOVCTCS, T.: Saint-Gilles et la Pologne aux XIC et XIIe siéclcs. Annales du Midi 82 (1970), 123-135. p.; RÉMÉRT, E.: Saint Gilles, sa vie, ses reliques, son culte en Belgique et dans la France du Nord. Bruges, 1881.; KERYAL, J. de: Saint Gilles. Sa vie, son culte. Le Mans, 1875.; BOLLANDUS, J.: Acta Sanctorum. 1-LXX. Antwer- pen-Brüsszel 1643-1944. Szeptember 1., 1, 287.

3 Saint-Gilles-re és „három ellenségére” Id.: REMENSNYDER, A. G.: Remembering Kings Past,

Monastic Foundations Legends in Medieval Southern France. Cornell University Press, 1995. (továbbiakban: REMENSNYDER, 1995.) 218-243. p. Ő volt, aki elkezdte a Saint-Giiles-i bullarium feldolgozását (Bibliothéque Nationale de France [továbbiakban: BNF], MS lat. 11018). A bullák többségét már közzé tette Goiffon apát: GOIFFON: Bullaire de Saint-Gilles. Nimes, 1882. (továbbiakban: BSG).

4 Eg)’ Nag)' Károly által a nimes- püspök részére adott kiváltságleveléről van szó, amelyet fámbor Lajos erősített meg. Histoire générale de Languedoc. Toulouse, 1872-18792, t. ÍI. Preuves c. 9.3 skk. (a továbbiakban: HGL); Gallia Christiana, t. VI. c. 165 skk. Ixl.: MENARD, L.: Histoire civile, ecclésiastique et littéraire de la ville de Nimes. Paris, I-VII. vol., 1750-1758. (itt: t. I. 105) (új kiadásai: Nimes, 1874-1875., 1975-1976.; továbbiakban: MÉNARD.) A Saint-Gilles-i apátság korai történetére ld.: WINZER, U.: S. Gilles. Studien zum Rechtsstatus und Beziehungsnetz einer Abtei im Spiegel ihrer Mcmorialüberlicferung. (Münstersche Mittelalter-Schriften 59.) München, 1988. (továbbiakban: WINZER, 1988.) 15-52. p.

5 MlGNE, J.-P. (ed.): Patrologia cursus completus. Series Latina. T-CCXXI. Parisii, 1841-1864. (a továbbiakban: PL) CXXVI. 845 et E.-C. JONES: Saint-Gilles. Essai d’histoire littéraire. Paris, 1914. (továbbiakban: JONES, 1914.) 27. p.