Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
Közlemények Szerzetesi és hatalmi hálózatok* Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század — 13. század eleje) E liana Magnani 1 091-ben, közvetlenül horvátországi hadjárata után alapította meg I. László király a somogyvári apátságot. A monostort Szent Péter és Pál, valamint Szent Egyed, a languedoc-i Saint Gilles du Gard apátsága védőszentjének tiszteletére szentelték fel, és a király ez utóbbi alá rendelte az új alapítást. E magyar királyi apátság Szent Egyed monostorához kapcsolása jól mutatja a languedoc-i apátság kisugárzásának körét a 11. század végén; Saint-Gilles du Gard ugyanis egyszerre volt jelentős zarándokútvonal- központ a Mediterraneum észak-keleti részéből Rómába, Jemzsálembe, Santiago de Compostella-ba vezető folyami, tengeri és szárazföldi utak metszéspontjában, és ugyanakkor a toulouse-i grófok hatalmának hídfőállása is volt Provence határán. A 12. század elején „Magyarországi Szent Egyed” (Saint-Gilles de Hongrie) — ahogy a saint-gilles-i szerzetesek Somogyvárt nevezték — egy olyan kolostori hálózat élén állt, amely Aragóniától Lombardiáig terjedt. A Karoling korszaktól kiépülő alárendelt kolostor-hálózat (obedientia) regionális jellegű, akárcsak a monostorok többségénél.* 1 Az apátságnak alárendelt szerzetesi közösségek jórészt a nimes-i és a vele szomszédos püspökségek területén helyezkednek el a Rhone két partján. Ennek ellenére — akárcsak Somogyvár — távolabbi monostorok és perjelségek is bekerültek all. század végén a Saint-Gilles-nek alárendelt intézmények körébe. Tekintettel arra, hogy Saint-Gilles nem tartozott a reformkolostorok közé — szemben a marseilles-i Szent Viktor vagy Cluny apátságával — kapcsolatrendszerének Dél-Franciaországon túlmutató kiterjedtsége a Szent Egyed sírját felkereső zarándoklatok fejlődésének köszönhető. A szerzetesek ugyanis e szentből, akinek pontos kiléte, történeti hitelessége iránt kétségek merülnek fel, olyan jelentékeny közbenjáró alakot formáltak, akinek kultusza Eszak-Franciaországtól egészen a Német-római Birodalomig elterjedt.2 Eredetileg megjelent: Protvnce Historique, t. 54. fasc. 215. 2004. 3-26. Fordította: Kiss Gergely. 1 FONSECA, C. D.: Typologie des réseaux monastiques et canoniaux des origines au XIÍC siécle. In: Naissance et fonctionnement des réseaux monastiques et canoniaux. Actes du premier Colloque International du C.E.R.C.O.M., Saint-Étienne, 16-18 septembre 1985. Saint-Étienne, 1991. 11-20. p. 2 Szent Egyed kultuszának elterjedésére ld. újabban: CORBET, P.: La diffusion du culte de saint Gilles au Moyen Age (Champagne, Lorraine, Nord de la Bourgogne). Annales de l*Est 32 (1980) (továbbiakban: CORBET, 1980.) 15-18. p.; GlRAULT, P.-G.: Observations sur le culte de saint Gilles dans le Midi. Tn: Hagiographie et culte des saints en France méridionale (XITT'-XV* siecles).
