Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"
A jezuiták 1965-ös „Világszolidarizmus“ pere 155 2.2. A rend működésének „belső” erőforrásai A rendi működés külső feltételeinek megszüntetése nem érintette a szerzetesek egyházjogi állapotát. A diszperzióban szilárd elvek és évszázados történelmi tapasztalatok támasztották alá a „szerzetesek voltunk, vagyunk és maradunk” alapelvét: „A disperzió esetében a provinciálisok egyetlen alattvalójuknak se engedjék meg, hogy önhatalmúlag és saját belátásuk szerint éljenek, hanem mindenki legyen alávetve valamelyik elöljárónak, gondosan óvják az alattvalókat intelemmel és ellenőrzéssel a veszélyektől, szerető gondoskodással kísérjék őket, és a szerzetesi fegyelmet, főként a szegénységet és az engedelmességet minden lehető módon sürgessék.”* li * * * * 16 „Az első és a legfontosabb alapelv, melyet mélyen a lelkűnkbe kell vésnünk, az, hogy mi most is teljes értelemben szerzetesek és a Társaság tagjai, mindenben teljes jezsuiták maradunk. Isten, az Egyház és saját lelkiismeretünk előtt semmi változás sem történt. Jogi viszonyunk és szerzetbeli kapcsolatunk elöljáróinkkal semmiben sem változott meg. Nem vagyunk a szó egyházjogi értelmében „exklausz- táltak”, akik már nem függnek rendi elöljáróiktól. Ez nagy és igen belga követségen és a jezsuita emigráción keresztül egy 14 oldalas beszámolót juttatott el a Szentszékhez a Magyar Püspöki Kar helyzetéről. A Pálos-féle katakomba-egyház tervezet kidolgozásában is komoly szerepe volt. A rend „lefejezése” után (1955 — a csoportvezetők letartóztatása) szakított a sejt-szerű felépítéssel és egyszemélyű vezetést valósított meg, komolyabb kérdésekben kikérve a tekintélyes rendtagok véleményét. Erre az időszakra datálható az államvédelcmmcl kötött „megállapodása”, amely szabályozta a rendi tevékenységet, „kvázi” legalizálta P. Kollár elöljáróságát, kialakítva a dialógus egy meghatározott formáját. Az erről készített jegyzőkönyvet P. Pálos Antal közli visszaemlékezéseiben. PÁLOS, 1992. 86-87. p. A környezetében lévő minden ügynököt beszámoltattak róla. A jelentések szerint nagyon óvatos, nagyon céltudatos. A rendtársaknak megtiltott bárminemű kapcsolatot a békepapsággal. Az engedelmességet feltétlen megkövetelte, a segítségre szoruló rendtagokról minden lehető módon igyekezett gondoskodni, igen kiterjedt kapcsolatrendszere volt, püspöki szinten elsősorban Cserháti József. A rendtagok eg)' része — óvatos vonalvezetése és az államvédelmi szervekkel tartott, rendtársai előtt nem titkolt kapcsolata miatt - bizalmatlan volt vele szemben. legalitásának tisztázására vizitátort is kértek, aki megerősítette őt. (I.d. még alább.) Pécsett, majd Budapesten kántor, a világi papok tartanak tőle. Semmiféle általa készített jelentés, személyi dosszié, vág)’ akár kihallgatási jegyzőkönyv - eddig - nem került elő. 16 Idézet az Epitoméból. (1 épít. 819.) Idézi Pálos Antal 1952. október 10-én kelt, a rend magyarországi rendtartománya tagjai számára írt, „Jó utak és helyes eszközök a disperzió viharában” c. provinciálisi levelében. Ld. PÁLOS ANTAL: Rostában. Hamilton, Ontario, 1985. 75. p.
