Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"

152

Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007)

leginkább az államvédelem — jezsuitákkal kapcsolatos „diszkurzív tradícióját”, illetve mennyiben járultak hozzá a velük kapcsolatos, büntetőjogilag nem kategorizálható velleitások a különböző adminisztratív intézkedések foganatosításához.

2.1. A jezsuita rend működésének „külső” kerete, a szerzetesrendek feloszlatása után

„A jezsuitákat a rendtartomány feloszlatása óta állandó ellenőrzés alatt tartották szerveink és több realizálást hajtottak végre soraikból. A rend tagjainak tekintélyes részét kellett az elmúlt másfél évtized alatt bíróság elé állítani, közbiztonsági őrizetbe venni vagy más módon eljárás alá vonni. Felelősségre vonásuk alapja kizárólag államelleni bűntett volt, súllyal szervezkedés és izgatás. Feloszlatásuk utáni első években pl. egymás után kellett őrizetbe vennünk a mindenkori tartományfőnököt, szervezkedés kezdeményezése miatt.”5

A szerzetesi életforma intézményesültség nélküli megőrzésének igénye alternatív alkalmazkodási-túlélési stratégiák kialakítását indukálta. A rendek feloszlatását követően P. Csávossy Elemér provinciális a rend tagjainak összefogását és irányítását a rendi keretek fenntartásával valósította meg.6 Az illegáció körülményeihez alkalmazkodva, hosszú távra berendezkedve,7 a rendtagokkal kijelölt elöljárókon (rendi tanácson) ke5 ÁBTL. 3.1.9. V-129284/1 Tamás János és tsai.

6 A szerzetesrendek működési engedélyét az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelet vonta meg.

7 A jezsuiták többségének nem voltak illúziói eg)' közeli rendszerváltást illetően. F.zt bizonyítják Csávossy tartományfőnöki levelei, a „modus vivendi” keresésének igyekezete (P. Kerkay Jenő, P. Nagy Töhötöm, P. Jánosi József) a tanuló rendtagok külföldre szöktetése, és a rendi központ ilyen értelmű jelzései. P. Vácz Jenő az ún. „csoportvezetők” perében történt kihallgatásakor a következő vallomást tette:

„Rómából való hazatérésem előtt [1949 elején — B.G.] felkerestem van Gestel-t, aki a rend generálisának egyik személyi titkára. Azzal a szándékkal mentem hozzá, hogy instrukciókat kapjak magyarországi tevékenységemhez. Iis egyben instrukciókat kapjak a rend magyarországi tevékenységéhez.

Van Gestel-től lényegében a következő utasítást kaptam:

1. / Figyelembe véve a magyarországi politikai helyzetet, a közeljövőben nem várható az, hogy itt a politikai helyzet megváltozik. Ezért a rendnek a legnagyobb fokú óvatosságot kell tanúsítania külső megnyilvánulásaiban, amely azonban természetesen nem jelenti a rend ellenséges tevékenységének megszüntetését, amelyet a magyarországi politikai rendszer ellen folytat.

2. / Másodsorban figyelembe véve a magyarországi helyzetet, a rend magyarországi vezetője felhatalmazást kap, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelően irányítsa a rend tevékenységét.

Az első utasítás lényegében egy elvi jelentőségű irányvonalat jelentett, míg a második szabadkezet adott a rend magyarországi vezetőjének, hogy saját belátása szerint a legmegfelelőbb módon folytassa és irányítsa a rend ellenséges tevékenységét.

En ezt az utasítást, amit Rómából hoztam magammal át is adtam Borbély István akkori tart. főnöknek és mindazoknak, akikkel érintkezésbe kerültem.” Jegyzőkönyv Vácz Je-