Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"
A jezuiták 1965-ös „Világszolidarizmus“ pere 151 rövidebb ideig a Sectió I. kötelékébe. Figyelembe véve, hogy a vizsgált időszak elején, a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása előtt, még valamennyi aktív atya „papi” munkát végzett, a diszperziót követően pedig csak 15-en kerültek egyházmegyei keretbe, egy 1950 végétől kezdődő kimutatás esetén jelentősen módosulnának az arányok. Csak játék a számokkal, hisz két évtized alatt a rendtagok több foglalkozáskategóriában is szerepelhetnek, de az atyákra és skolasztikusokra koncentrálva a következő arányokat kapjuk: nevezettek rendben eltöltött éveinek összege a két évtized alatt 2789 év. Ha ebből kivonjuk a „betegállományban, nyugdíjban” eltöltött éveket (618 év), 2171aktív évet kapunk. Ennyi a — természetszerűen kedvezőtlen korfával rendelkező — közösség 233/159 aktív tagjának a rendben eltöltött ideje.* 3 A rendtartománynak ebből a csoportjából — mely 1950-ben 221 tagot jelent — 53 rendtag kb. 220-230 évet töltött börtönben vagy internálásban.4 Összesen 1067 évre ítélték őket. A provincia szétszóratása idején az őrizetbe vett, elítélt, elhurcolt, illetve internált atyák száma már 18 volt. A kiépülő-berendezkedő kommunista diktatúra szemérmetlenül használta fel a büntetőeljárás adta lehetőségeket politikai és ideológiai céljainak megvalósításához. A tételes jog voluntarista szemlélete és értelmezése az igazságszolgáltatás torzulásához — állandósuló „justismord” állapothoz — vezetett, az eljárások megindítását és kimenetelét, az aktuális szempontoknak megfelelően jogon kívüli tényezők determinálták. Justitia a politika „szolgálóleányául” („ancilla politicae”) szegődött. A korszak börtöncentrikus büntetéskiszabási rendszerében az egyes perek időzítése és az ítéletek nagysága tehát fontos adalékul szolgál az egyházpolitika funkcionális változásainak nyomon követéséhez. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a jezsuita rend tagjai az állambiztonsági szaglászás eminens célpontjaiként, számszakilag a rend egészét tekintve — arányukhoz (és erejükhöz) képest — felülreprezentáltak a bűnügyi nyilvántartásokban. E tanulmány egy konkrét ügy feldolgozása okán egy tipikusan „konstruált” per genezisét igyekszik feltárni. Mindeközben arra keressük a választ, hogy milyen tényezők alakították az egyházpolitika celebrálásában részt vevő szervek — az illegációban működő szerzetesrendek esetében ség.) — ÁBTL. Módszertani gyűjtemény. (Online: Pázmány Péter Elektronikus Könyv- tár, 234. sz. — http://www.communio.hu/ppek/k234.htm — 2007. október.; továbbiakban: GERÉB, 1969.) 3 Az adatoknál figyelembe kell venni, hogy a forradalom leverését követően újabb 30 fiatal rendtag távozott külföldre. 1969-ben a rendtagok országos létszáma: 139 fő volt. Ebből 99 páter — közülük 41 -en 60 éven felüliek — és 40 fráter. 4 Ez nem tartalmazza az 1950 júniusától szeptemberéig tartó internálást, melyben a provincia szinte valamennyi tagjának része volt. A jezsuiták börtönéveinek pontos megadására csak minden eset egyedi feltárását követően kerülhet sor. Nehézséget jelent, hogy több rendtag hónapokat töltött előzetes letartóztatásban.
