Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
Tanulmány Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban Tengely Adrienn A kormány törekvései A z őszirózsás forradalomban létrejött első Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikáját bemutatni illetve elemezni itt nem célunk — ezt más lapokon már megtették' —, csupán azt szeretnénk bemutatni, hogy időszakunkban a Károlyi- és a Berinkey-kormány hogyan próbálta a nemzetiségek megnyerése érdekében az egyházak befolyását felhasználni. A népkormány már november elején gondolt arra, hogy az egyházak hasznos munkát végezhetnének a nemzetiségek megnyerése terén, és erre fel is kérték az Evangélikus és a Református Egyház vezetőit. Rendkívül érdekes, hogy csak ezeket kérték ilyen munkára, a katolikust nem. Ennek két oka lehet: vagy nem bíztak a katolikus püspökökben — bizonyára Persián Adám, a katolikus ügyek frissen kinevezett kormánybiztosa hatására, aki rendkívüli ellenszenvvel viseltetett a katolikus főpapság irányában —, vagy pedig tudtak róla, hogy az előző vallás- és közoktatásügyi miniszter, Zichy János már október 22-én megkérte a prímást, hogy papjait hívja fel a magyar haza melletti agitációra a felvidéki szlovák területeken.1 2 Ami a protestánsokat illeti, Kovács J. István, a protestáns ügyek kormánybiztosa 1918. november 9-én megbeszélést tartott az Evangélikus Egyház elnökségével, ahol felhívta figyelmüket arra, hogy az egyház nagy nemzeti feladata a veszélyeztetett nemzetiségi vidékek megmentésében való közreműködés és az elszakadási tendenciák megakadályozása. A jelenlévő egyházi vezetők ehhez természetesen minden segítségüket felajánlották és Kéler Zoltán dunáninneni egyházkerületi felügyelő javaslatára kidolgoztak egy „munkatervet” is. Eszerint utasítani fogják a veszélyeztetett egyházmegyék espereseit, hogy esperesi egyházlátogatás címén járják be a nemzetiségi területeket és ott a gyülekezetekben próbáljanak meg az integritás védelmében hatni. Amennyiben egyes esperesek ezen célra nem volnának alkalmasak, az egyházkerületi elnökségek gondoskodjanak arról, hogy más, megbízható, lelkes és kellő befolyással rendelkező egyének teljesítsék ezt a feladatot. 1 BELLÉR BÉLA: A Magyar Népköztársaság és a Tanácsköztársaság nemzetiségi kultúrpolitikája In: Történelmi Stymie, 1969. 1-2. sz.; SZARKA LÁSZLÓ: A Jászi Oszkár vezette nemzetiségi minisztérium rendezési tervei és működése 1918 végén. In: A Mura-mente és a trianoni békeszerződés. Szerk.: GÖNCZ LÁSZLÓ. Lendva, 2000.; JUHÁSZ NAGY SÁNDOR: A magyar októberi forradalom története. H.n., 1945. (továbbiakban: JUHÁSZ NAGY, 1945.) 295-304., 366-369. p.; HAJDÚ TIBOR: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp., 1968. (továbbiakban: HAJDÚ, 1968.) 117-136., 156-170. p. 2 Prímási Levéltár (továbbiakban: PL.) Csernoch 1918 D/c 4075. sz.
