Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Jaross Béla a békemozgalom éveiben
142 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) András plébános előtt”. A csúsztatás ma már nyilvánvaló. Márton Mózes ilyen megállapodást nem köthetett, a titkos ordináriusok kinevezésének módja nem tette lehetővé. Joghatóságát csak az általa jelölt személynek adhatta át, nem pedig társjelöltjének. Csak ha nem volt saját jelöltje, akkor kerül a joghatóság a társ jelölthöz. Faragó viszont átugorja ezt az apróságot, rámutatva, hogy „Kovács Béla ordinárius jurisdikciója, annyira bizonyos, hogy ahhoz semmiféle kétség sem fér Isten előtt vállalom a felelősséget”. Egy kicsit bonyolultabb volt azt bizonyítani, hogy mégis miért Adorján Károly az, aki akkor a joghatóságot gyakorolja. Ezzel is megpróbálkozik, úgy vezetve fel a kérdést, hogy miközben az állami hatalom hozzájárulását kihangsúlyozza, egyúttal a békepapi mozgalmat is elítéli, tudva, hogy ez teheti csak hitelessé előadását: „Kovács Béla [a kormány részéről nem bírt szimpátiával ezért] Adorján Károlyt bízta meg a vikáriust teendőkkel, aki a kormány szimpátiáját élvezte. A kormány részéről Kovács Béla részére azért volt neheztelés, mert huzavonazkódott és titkoskodott. Ma már Kovács Béla a kormány szimpátiáját bírja és nincsen a kormánynak kifogása az ellen, hogy Gyulafehérváron lakjék. Kovács Béla november hónapban fel is fog költözni Fehérvárra. Kovács Béla engedélyt kapott a kormánytól, hogy a jurisdikció átvételét jelentse a Szentszéknek, biztosította a kormány Ot arról, hogy a levél diplomáciai úton eljut a Szentszékhez. Kovács Béla törvényes ordinárius, kinek engedelmeskedni tartozunk, minden körülmények között. Ha mindannyian elszakadnánk tőle, még akkor is, ő egyedül marad a Szentszék képviselője és alá neki nem engedelmeskedik a Szentszéknek fenntartott kiközösítést vonja maga után. Amint a vásárhelyi mozgalom is az volt, engededenség és kiközösítéssel járt és mindegyik résztvevő a kiszabott penitencia végzése után nyert csak feloldozást.” Magát a vásárhelyi ügyet a nagyobb nyomaték kedvéért reakciós ügynek titulálja, amelyről állítja, hogy „teljesen fel van számolva, az állam nem kíván többet ezekkel a kérdésekkel foglalkozni”. Beszédének hatását lemérhetjük abból, hogy maga ]aross Béla is — aki pedig a napi politikában gyakorlattal rendelkezett — Faragó előadását üdvözölte, kiemelve, hogy lelkipásztori munkáját a befejezés előtt megzavarta az a nyugtalanság, ami a bizonytalanságból származott egyházközségében. „Most remélem híveim helyreállítják az egységet, nyugodva, lélekbe megpihenve mondhatom: áldja meg a Mindenható Isten dr. Faragót”, amiért jogi fejtegetésével bebizonyította az ordinárius jogosságát.59 Az öregedő apátplébánosnak sem tűnt fel, hogy az esperesség alakuló gyűlésének az időpontját, programját, meghívóit összeállító Adorján Károly kész, bemutatandó dolgozatokat küldött a társadalmi átalakulásról, a békeharcról, az új Alkotmányról. Mint ahogy az sem jelentett különösebb megütközést, hogy a Pacha Ágoston levelében felsorolt, figyelmeztetést kapott személyek közül jelen volt dr. Köpeczi János 1,9 MFP, PFt. 1952 - 58. Marosvásárhelyt koronagyűlés jegyzőkönyve, 1952. október 21.
