Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Jaross Béla a békemozgalom éveiben
Jafoss Béla a békemozgalom éveiben Tamási Zsolt J aross Béla Marosvásárhely apátplébánosa, a kerület főesperese, Maros- vásárhely 20. századi történetének megkerülhetetlen személyisége. Azon túl, hogy teljes papi tevékenysége a városhoz kötődik — 1900-19591 — papi és közéleti tevékenysége egyaránt a város egyik fontos személyévé tették. Jaross Béla életpályája ennek ellenére a szakirodalomban egyáltalán nem ismert. Mi sem vállalkozhatunk arra, hogy egy tanulmány keretében teljes képet adjunk róla. Az Osztrák-Magyar Monarchia politikai határai közt papi pályáját kezdő, majd a Romániához csatolt erdélyi magyarság érdekeit nem csupán szószékről, hanem a politikai életben is védő esperes közéleti tevékenysége, vagy akár a visszacsatolt Eszak-Erdélyben tevékenykedő főpap méltán megérdemelné a történészek figyelmét. Ennek ellenére jelen tanulmányban mégis egy másik korszak elemzése mellett döntöttünk. A második világháború után Románia politikai határai között is, a szovjet érdekszférában, a római katolikus egyház közismerten a kommunista politika céltáblájává vált. Rómához való ragaszkodása és a szovjet modell természetszerűen magával hozta az egyházellenes fellépéseket. Márton Áron püspök letartóztatása után (1949) a békemozgalommal igyekeztek létrehozni egy Rómától független egyházszervezetei:. A gyulafehérvári egyházmegye Márton Áron szabadulásáig (1955) egy nagyon nehéz, bizonytalan, egyházjogilag is nehezen értelmezhető helyzetbe került. Ez a korszak volt a titkos ordináriusok korszaka, amikor az egyházmegyés papság maga sem tudta, hogy tulajdonképpen kinél is van a törvényes joghatóság, kinek a rendeletéit kell elfogadni. Az egész békepapi mozgalom és a titkos ordináriusság kérdése jelenleg is a szakirodalomban csupán utalásszerűén fordul elő, a szemtanúk visszaemlékezései is a kérdés kényessége miatt nem közismertek. Ezért is választottuk ezeket az éveket a kutatás tárgyául. A meglévő adatok alapján ugyan rekonstruálható a törvényes joghatósággal rendelkező személyek lánca,2 viszont ez az 1950-es évek elején nem volt ennyire könnyen elérhető a lelkipásztorkodó papság számára. Jaross Béla személyesen ekkor áldozattá vált, lecserélik, megalázzák, s csupán Márton Áron szabadulása után kerülhet vissza az 1 „Jaross Béla prelátus, c. apát, főespcres-plébános életének 83-ík, papságának 60-ik évében, 1959. október 14-én elhunyt.” — Marosvásárhely főcsperesi és plébániai levéltár (továbbiakban: MFP). Jaross Béla hagyaték (továbbiakban: JBh.) Jaross Béla halotti értesítője. 2 Marton József egyháztörténész meg is tette ezt: MARTON JÓZSEF — JAKABFFY TAMÁS: Az erdélyi katolicizmus századai. Kolozsvár, 1999. (továbbiakban: MarTON-Jakabffy, 1999.) 117-120. p.
