Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: A debreceni Jog- és Államtudományi Kar Egyházjogi Tanszékének története (1914-1949)
118 Egyháztö r té ne ti Szemle VIII/2 (2007) pályázatot azolcnak a magánúton is figyelmeztetésével, akikre gondolni lehet... Ha a kar most határozni kíván a tanszék sorsa felől, azt hiszem, csak azt teheti, hogy mindkét pályázó kérvényét a miniszter úr elé terjeszti. Boleratzky Lórándot rendkívüli, Papp Gézát rendes tanárnak kinevezésre. Sorozni őket a magam részéről nem tudnám. Dolgozataikban mindketten csak leíró ismertetést adnak. Boleratzky nagyobb apparátussal dolgozik. Papp Géza munkája alaposabb. Boleratzky sokkal többet ígér, mint Papp Géza eddig produkált és tőle már előrehaladottabb korában még várni lehet, viszont Papp Géza nem csupán ígéret, hanem a maga körében kiválóan végzett munkának bizonyítója. Boleratzky a Magyarországon kevéssé ismert nyelvek segítségével [svéd, finn] nyújthat e tudománynak új forrásokat, Papp Géza a klasz- szikus nyelvekben jártasságával, és tökéletes angol tudásával éppen az egyházjog és kivált a református egyházjog művelésében tehet kivételes szolgálatot.” A kiküldött bizottság elnöke és másik tagja, az előadó, Sz. Kun Béla fenti véleményét nem osztotta; míg Sztehlo Zoltán Papp Géza csaknem 100%- os süketségét, valamint egy új pályázat értelmetlenségét hangsúlyozta a szakember hiányra hivatkozva; addig a dékán, Bacsó Jenő Boleratzky Lórándot nem támogatta. A kar mégis őt jelölte az első helyen, három szóval egy ellenében és három tartózkodás mellett, de Papp Gézát is felterjesztette, egy szavazattal hat tartózkodás mellett a második helyen. A miniszter azonban 1947 augusztusában új pályázatot hirdetett, tekintettel arra, hogy az abszolút többséget egyikőjük sem szerezte meg: „A debreceni tudományegyetem jog- és államtudományi karán az e- gyházjog /kánonjogi/ tanszék betöltésére ismételten pályázat kiírását határoztam el. [...] A debreceni és a pozsonyi tudományegyetemek szervezetéről szóló 1914. évi szabályzat [...] értelmében a jelölések tárgyában az egyetemi tudománykarok általános szavazattöbbséggel határoznak. Nézetem szerint ez azt jelenti, hogy valamely személy jelölése csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a szavazatok 50%-ánál több esett rá. Mivel pedig az üresen beadott szavazólapokkal a szavazó azt óhajtja kifejezni, hogy a jelölésre a pályázók közül egyiket sem tartja megfelelőnek, a jelöltnek az érvényes jelöléshez az összes — szavazattal vagy üresen beadott — szavazólapok közül 50%-nál többen kell kedvező véleménynyilvánítással szerepelnie. Minthogy az említett tanszékre történő jelöléseknél a fentiek szerint az abszolút szavazattöbbséget egyik pályázó sem kapta meg, ezen az alapon a pályázatot meghiúsultnak kellett tekintetnem és újból ki kellett írnom.
