Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: A 18. századi erdélyi református zsinatok a Bod-kéziratban
A 18. századi erdélyi református zsinatok a Bőd -kéziratban 79 légium alkalmazta pár évig könyvtárosi vagy osztálytanítói minőségben. Ezen kívül mindegyik külföldre induló ifjúnak megvolt a maga főúri pártfogója, aki nemcsak figyelemmel kísérte külföldi tanulmányainak ideje alatt, hanem költségeiről is gondoskodott és mikor hazajött, udvarában alkalmazta, vagy segítette a továbbiakban.49 A 17-18. század folyamán az akadémikusok rendszerint 25-26 éves korukban indultak el külföldi tanulmányútra, de ott nemcsak egy-két évig, hanem legalább 4 évig „bujdostak”, s amikor hazajöttek, összehasonlítat- lanul magasabb színvonalon állottak a domidoktusoknál. A kollégiumok professzorai, nagyobb városi eklézsiák papjai, esperesek, püspökök mindig ezeknek soraiból kerültek ki. Elég sokan végeztek külföldi egyetemet az akkori papok közül, még abban az időben is, amikor Mária Terézia erősen korlátozta és csaknem lehetetlenné tette az ifjaknak külföldre való kijutását. 1783-ban, a sárdi zsinaton 50 ifjú lelkészt szenteltek fel. Ezek közül 18 végzett külföldi egyetemet, azaz több mint egyharmada. Ez volt az oka, hogy az akadémiát végzett papok jutottak néha a legkisebb falusi egyházközségekbe is. Az is megtörtént, hogy egy-egy domidoktus pap tehetségben, tudományban nem maradt mögötte a külföldi egyetemet végzett papoknak, ezzel kapcsolatosan hozott döntést a zsinat a 3. végzés első pontjában. Az egyházmegyei inspektor kurátorokat a Főkonzisztórium állította be, de ezek nem voltak tagjai a parciálisoknak, az egyházmegyei igazgatáson kívül álltak. Összekötő szervei voltak a Főkonzisztóriumnak, az espereseknek rendszerint tanácsokat adtak, figyelmüket felhívták az orvosolandó dolgokra, és néha segítséget is nyújtottak nekik. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a 3. zsinati végzés 2. pontja. Az 1744. évi zsinat utasította a seniorokat és a parciálisokat, hogy az „inspektor kurátorokkal jó harmóniát tartsanak”. A kánonokra való hivatkozás inkább arra mutat, hogy a Generalis Zsinat féltette az egyházmegyét a kurátorok hatalmától. Örökös probléma volt az egyháziak öltözködésével. A 3. zsinati végzés harmadik pontja e tekintetben újította meg a zsinat régebben hozott végzéseit. Büntetést szabott ki azokra a lelkészekre, deákokra, akik rendetlenül, elhanyagoltan öltözködtek és nem deákokhoz illően viselkedtek. Az öltözködésben a törvény betartásának igen nagy akadálya volt a szegénység. w Illyés. 231. p.
