Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Lakatos Judit: Rajki Zoltán: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója. John Frederick Huenergardt és korának adventizmusa
Recenzió 241 európai megbízatást kapott, s a Jugoszláv Unió vezetője lett. Sajátos életútja olyan adottságokkal ruházta fel, amelyek megkönnyítették számára a Duna-medence viszonyaihoz való alkalmazkodást. Többnyelvű környezetből került a „népek olvasztótengelyébe”, tizenévesen már maga is több nyelven beszélt. Természetes volt számára a különféle nemzetek együttélése, s élete végéig kitartott amellett, hogy a sokszínűség, a nemzeti hovatartozás megőrzendő érték, amelynek nyitottsággal kell párosulni a többségi nemzet nyelve, kultúrája iránt. Szerény, könnyen alkalmazkodó természete vonzó volt valamennyi közösségben, ahol megfordult. A magyarországi misszió bemutatása mellett a szerző — meghatározónak érezve a kezdeti éveket, a helyet és a kort, amelyben Huenergardt felnőtt — kitér a 19. század végi oroszországi viszonyokra, a volgai német falvak életére, másrészt megismerhetjük az Egyesült Államokba vándoroltak helyzetét is. E két állomás között zajlott az adventista misszionárius életének meghatározó húsz éve, a magyarországi munka. 1898 és 1918 között, Magyarország történetének tragikus eseményei, a háború, a sok- nemzetiségű ország felbomlása idején személyes életének is meghatározó eseményei zajlottak. Itt volt első önálló egyházi megbízatása, itt nősült, s itt születettek gyermekei. Huenergardt élete végéig szeretettel és megbecsüléssel gondolt vissza az országra, amelynek nyelvét is megtanulta. 1918 után, visszatérve az Egyesült Államokba nyomon követte az Osztrák- Magyar Monarchia utódállamainak sorsát. Az adventista fórumokon felszólalt a Magyar Királyság feldarabolása ellen, s igyekezett lord Rothermere-t is támogatni a történelmi határok visszaállításáért folytatott akciójában. A kötetben bemutatott időszak, a 19. és 20. század fordulója nemcsak a magyarországi, hanem az egész európai adventizmus számára a növekedés és a kiteljesedés ideje volt, amelyet Rajki Zoltán elsősorban a szervezeti változásokat követve igyekszik megrajzolni. Térképek segítik az eligazodást a konferenciákra, azon belül egyesületekre és misszióterületekre épülő egyházszervezetben. Az eredetileg a Német Uniókonferenciához tartozó Osztrák-Magyar Monarchia és Balkán Misszióterület 1902-ben felosztásra került, s a Magyar Misszió terület önállósult, melynek vezetője J. F. Huenergardt lett. A decentralizáció a soknemzetiségű területen folyó munkát igyekezett könnyíteni. Ez önmagában nyilvánvalóan nem eredményezte volna a misszió sikerét, ha nem egy olyan nyitott, könnyen kapcsolatot teremtő személy áll az élén, amilyen Huenergardt volt. A háború végére Magyarországon az adventisták száma meghaladta a 2000 főt, a gyülekezet száma megközelítette a százat. A legtöbb csoport Erdélyben működött, de éltek adventisták Dél-Magyarországon, a Felvidékén és az ország középső részén is. A tagságnak majdnem a fele magyar nemzetiségű volt, nagyobb számban vettek részt az egyház életében a románok és a németek, de szerbek és szlovákok körében is folyt a munka. Az adventista
