Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Lakatos Judit: Rajki Zoltán: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója. John Frederick Huenergardt és korának adventizmusa
242 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) egyház tükrözte az ország soknemzetiségű voltát, azonban az akkor felerősödő nacionalizmus nélkül, vallja a szerző. Némi hiányérzet Huenergardt személyét illetően marad az olvasóban. A szerző a korabeli visszaemlékezések alapján mutatja be a lelkészt. Szerény, alázatos, de jó humorú, hitét őszintén megélő ember alakja bontakozik ki előttünk. A források „beszéltetése”, hosszabb idézetek beemelése talán plasztikusabbá tette volna a néhol az adventista eszményhez közelítő, kissé sematikus képet. Rajki Zoltán sokrétű munkája a további kutatómunkára, s nem utolsó sorban más szabadegyházak történészeivel való együttmunkálkodásra is ösztönözhet. Huenergardt életútja, személyes kvalitásai egyediek, de az adventizmus kezdeteit illetően párhuzamosságok fedezhetők fel más szabadegyházak indulásával. A népegyházakból kiszakadó, a hit gyakorlásának személyesebb formáját kínáló parasztecclesiolák valamennyi felekezet gyökereinél fellelhetők. Számos szabadegyház európai megjelenésében szerepet játszottak az amerikai kontinensről hazatérő, haza látogató kivándorlók. Valamennyi szabadegyházi közösség demokratikus egyházszervezeti modellt honosított meg, nyilvánvalóan ez összefüggött az amerikai gyökerekkel, az ottani demokratikus politikai berendezkedés hatásával. Érdekes lenne annak feltárása, mi vonzotta az embereket égjük vagy másik felekezethez, mi okozta, hogy az ország egyik vidékén megerősödő közösség másutt nem tudott megszólítani embereket? Az Erdélyben megerősödő adventizmus gyülekezeteket szervezett a Felvidéken, de nem sikerült meghódítani a Dunántúlt, ahol viszont a metodizmus és a baptizmus épített ki komoly bázisokat. Annak feltárása, hogy mi vonzotta az embereket általában a szabadegyházakhoz, a protestantizmus 19. századi válságjelenségeinek megértésében is előbbre vihet. A szabadegyházi kis közösségek életének talán legérdekesebb területe a gyülekezeti élet, a hitgyakorlat formáinak, a sajátos kegyességnek, lelkiségnek a kutatása eddig kevés figyelmet kapott. Rajki Zoltán könyve ebben az irányban is fontos lépéseket tesz. Az intézményközpontú megközelítés meghaladása az egyháztörténetírás egésze számára megoldandó feladat, s ebben éppen a kis vallási közösségek kutatóinak lehet úttörő szerepe. ('Lakatos Judit)
