Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bandi István: Adalékok a Pápai Magyar Intézet történetéhez, állambiztonsági módszertani megközelítésben
176 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) hog}- olyan egyházi személyek, akik ellenséges politikai beállítottságúak voltak, nem lehettek az Intézet növendékei. Az állambiztonság illetékes szervei a már létező római rezidentúrát9 és a hozzá tartozó hálózatokat a PMI helyzetében beállt változásnak megfelelően az operatív feldolgozása érdekében átalakítja. Ezt a változást a PMI „új” jogi helyzete és státusza tette lehetővé. Az Intézet operatív fel- használása azonban csak akkor járhatott sikerrel, ha a III/III és a III/I Csoportfőnökségek egybehangolták munkájukat. A forrásanyagok elégséges bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy az együttműködés sikeres volt. Intézkedéseik elsősorban arra irányultak, hogy a kiküldendő elöljárók és hallgatók között megfelelő hálózati személyeket helyezzenek el. A hatékony együttműködésről tanúskodik az is, hogy a III/I. Csoportfőnökség kihelyezésre szánt jelöltjei a III/III Csoportfőnökség operatív munkában jártas, ellenőrzött ügynökeiből kerültek ki. Tehát a III/III csoportfőnökség a területileg illetékes megyei szervein keresztül feltérképezte, felkutatta azokat a potenciális hallgatókat, akiket megfelelő tanulmányozás és felkészítés után átadtak a III/I csoportfőnökség illetékes tisztjeinek. A telepítési kiképzést pedig már együttes erővel valósították meg. A két csoportfőnökség tisztjei közös intézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek legfontosabb jellemzője a perspektivikusság volt, vagyis az állambiztonság arra számított, hogy a kiválasztott hallgatók 5-10 éven belül a magyar egyház felső és közép vezetőinek bázisát, majd legbefolyásosabb csoportját fogják képezni. Ez a felismerés tovább fokozta az egyház kiszolgáltatottságát és további támadási irányt jelentett az állambiztonság számára. A terv készítésénél figyelembe vették, hogy a római Pápai Magyar Intézetből lehetőség adódik eredményes információszerző, tippkutató10 és befolyásoló tevékenység kifejtésére a Vatikán, valamint olasz egyházi körök és az olaszországi papi emigráció kányába. Továbbá az is jelentős szerepet kapott a tervben, hogy az intézetben tanuló papnövendékek pozíciója lehetőséget nyújtott a különböző vatikáni hivatalok, valamint kongregációk megismerésére, pápai tanintézetek feldolgozására, az ott tanulókkal operatív értékű kapcsolatok kiépítésére. 9 A tanulmányban felmerülő szakfogalmakat definíciószerűen és a hitelesség kedvéért az Allambiz- tonsági Értelmező Kéziszótár (továbbiakban: A ÉK) alapján oldunk fel. A kézikönyvet 1980-ban belső használatra, 1000 számozott példányban a Belügyminisztérium adta ki. ÁBTL AB 842. Re^identúra — állambiztonsági tisztekből vagy’ a hálózat tagjaiból álló, meghatározott állambiztonsági — operatív - feladatok ellátására felkészített, konspirált szervezeti forma. Vezetője a rezidens. - Jellege szerint lehet: belföldi, külföldi, legális és illegális. — Funkcióját tekintve lehet: fő-, irány -, cél- és kiegészítő. ABTL 3. I. 8. Cs — 687 „Hontalanok” fn. dosszié, amelyet azokra az emigráns papokra nyitottak, akik a PMT-ben aktiválták magukat az 50-es években. Ebből az időszakból két állandó hálózati személy jelent Rómából: „Giovanni” és „Amadeo”. Ebből a dossziéból az is kiderül, hogy már ekkor intenzíven működött a római rezidentúra. 10 ÁB'FL AB. 842. AEK. Tipp kutatás — a hálózatépítés fázisa, amikor egy meghatározott hálózati funkcióra kiválasztási célból keresik és számításba veszik a különböző személyeket.
