Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós Viktor Attila: "Mátrai" fedőnevű ügynök az állambiztonsági szervek szorongatásában
Soós Viktor Attila: „Mátrai” fedőnevű ügynök 171 ve „Mátrai” kimerítette az ügynök kategóriáját. Azonban más, hogy félelemmel, erőszakkal kényszerítették találkozásra és jelentéstételre, minthogy valaki elvi meggyőződésből vállalta ezt. Persze hosszú idő az 1959 és 1977 közötti időszak. Ez alatt az időszak alatt számos változás következett be a helyzetében. Nem lehet minden papi állomáshelyet és tevékenységet egy kalap alá venni. Véleményem szerint számos alkalommal az emberi tényezők, emberi sérelem és féltékenység erősen meghatározták jelentéseit, döntéseit. Aztán nem szabad megfeledkezni tartótisztjei személyiségéről, hozzáállásáról sem. Valamint tekintettel kell lenni a Kádárkorszak és az állambiztonsági, belügyi szervek munkamódszerének, céljainak változására. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy nemcsak a rendszerváltás előtt, hanem napjainkban is számos félreértés akad, mert fogalmakkal, eseményekkel, helyzetekkel nem vagyunk tisztában. A legnagyobb problémát az ügynökkérdésben az okozza, ha valaki ún. III/III-as volt, akkor rögtön elítéljük, kirekesztjük. Véleményem szerint az Egyház, a Vatikán és a nemzetközi infonnációszerzés szempontjából a ’70-es, 80-as évek sokkal fontosabb, meghatározóbb szerepet kaptak a III/I-es ügyosztály ügynökei, azonban a figyelem mindig a III/III felé irányul. Megítélésem szerint sokkal súlyosabb, keményebb történések zajlottak a III/I. színfalain belül és kívül. Mind a mai napig tartó hatás, sérelem, seb Konkoly István életében, hogy kénytelen volt kapcsolatba kerülni a BM munkatársaival, az állambiztonsági szervek embereivel. Nehezen sikerült kikerülnie a kezük közül. Nem ismerte, ismerhette a rendszer működés-mechanizmusát és talán a legtöbben ma sem ismerik és ezért alakítanak ki felemás képet. Mivel számos kézzel írt, klasszikus értelemben vett jelentést tartalmaz az „M” dosszié, és „Mátrai” fedőnevű ügynök „6-os” kartonja is megvan, így nehéz lenne azt mondani, hogy nem volt ügynök. Azonban helyzetével, lehetőségeivel, papi életének állomásaival sokszor visszaéltek és tudatosan olyan csapdahelyzetbe hozták, ahonnan nem tudott jól kijönni. Ügy gondolom, hogy „Mátrai” ügynöki tevékenysége nem ártott senkinek. Számos más egyházi és világi személy jelentett a szombathelyi püspökség és Kovács Sándorral, valamint az egyházmegye papjaival kapcsolatban. Többször szembesítették mások jelentéseivel, ami alapján kiderült, hogy semmi lényegeset nem írt. Viszont attól nem lehet eltekinteni, hogy 267 oldalnyi jelentés maradt utána. Talán egy-két sérelem érhette, ami más reakciót váltott ki nála. Jó lett volna Konkoly István visszaemlékezéséből jobban megismerni a tartótisztek személyiségét, jellemüket, magatartásukat. Külön érdekes lett volna, ha a 3 „T” és „K” lakás elhelyezéséről, berendezéséről emlékeket adott volna át. Az kiderült, hogy a „Zöldfa” fn. lakás a szombathelyi vasútállomáshoz volt közel, de ezt a tartótiszt elmondásából deríthetjük ki.
