Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfainé Hévizi Józsa: Mezgár Lajos tevékenysége
Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) 1 14 Mezgár főszerkesztőként az Uj Fehérvár lapjain nemcsak az egyházmegye katolikus szervezeteinek életét mutatja be, nemcsak a feladatokra hív, hanem fontosnak érzi, hogy a katolikus ember a keresztény erkölcsi értékek alapján gondolkozzon az őt körülvevő világról, államról. Vezércikkei valóban erkölcsi célzatúak is voltak, felismerhetőek a prohászkai gondolatok és a két szociális enciklika tanítása. Prohászkával vallja, hogy a társadalom alakításában az egyháznak részt kell vennie, tehát politizálnia is kell. Úgy hiszi, hogy a helyes látásmód kialakításában egy katolikus napilapnak lényegi szerepet kell vállalnia.15 16 Élesen bírálja a liberalizmust, mely szerinte a kapitalizmusban teljesedik ki: „a liberális felfogásban például egészen természetes a mamutjövedelem, a tőke óriási haszna és egyeduralma, a jól kereső férjek asszonyainak hivatalnokoskodása, a fizetéshalmozás, az agrármunka kevésre értékelése, a kisipar lezüllesztése, a munkabér aránytalan leszállítása és a többi. A keresztény politika szerint mindez természetellenes. Még a házasság sem más a liberalizmusban, mint cserebere. Az sem segít a bajon, hogy a zsidó liberalizmus helyébe az ún. keresztény liberalizmus lépett. Semmit sem számít mellette a jelző, mert csak érdekből keresztelkedett meg. A név lett más, az érdek ugyanaz. Még az antiszemitizmusa sem kereszténység, hanem kilengés [...] Igaz kereszténységen épült politika kell, hogy enyhítse a kínlódásokat. Az Actio Catholica által kitűzött családvédelmi program magával hozza a magyar házasságjog reformját és az evangéliumhoz igazítását, a családalapítás lehetőségét, az új generáció elhelyezkedését stb.”lí A „zsidó tőkét” ugyanazon erkölcsi elvek alapján sommásan ítéli meg, mint — Prohászka nyomán — a keresztény gondolkodók közül sokan a korban. Hiszi, hogy a keresztény tőkés a társadalmi igazságosság eszköze lehet. Példaként állítja olvasói elé a 28 évesen tragikus hirtelenséggel elhalálozott Unger Istvánt, aki hatalmas vagyonát Tahitótfalunak hagyta sporttelep létesítésére, és a nagycsaládosok segélyezésére, továbbá öntöző csatornák és modern kertgazdaság kialakítására.17 Szól a világháború következtében terjedő nyomorról és a leromló erkölcsökről: „Húsz év óta mást sem teszünk, mint szenvedünk. Sőt már apáink idejében is elmondhatták a munkás proletár rétegek: amióta élünk, csak nélkülözünk. Otven és hatvan éves munkások életéből volt módunkban jelentős szakaszokat látni és egyetlennapi örömöt nem találtunk.” A totalitárius rendszereket a teológus Mezgár a keresztény etika emberszeretetétől indíttatva születésük pillanatában már elvetette, s lapja hasábjain újra és újra elemzően bizonyította hamisságukat. Különösen 15 „Az állampolgárok nevelése éppúgy az Egyház feladata, mint a jó hitvesek és tisztességes munkaadók, becsületes munkások lelki képzése.” MEZGÁR LAJOS: A tökéletesebb állam. Székesfehérvár, 1938. III. r. 16 MEZGÁR LAJOS: Ezt akarjuk. In: Uj Veltervár, 1934. december 17. 17 MEZGÁR LAJOS: Csendes fiatal élet, tragikus halál, példájában ragyogó dicsőség. In: Új /•ebén ár, 1934. július 22.
