Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
106 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) médiumként a tartalmi és formai jegyek alapján rendeződő műfajok funkcionálnak, amelyek a tradíció segítségével beleilleszkednek az irodalom folyamába, de dinamikus képződményként minden egyes új felhasználással újradefiniálják önmagukat. Az irodalmi tudatban a műfajok intézményesülnek és újrateremtődnek, amely intézményesülést és újrateremtődést egyszerre rögzíti és mozgatja a befogadó által generált elváráshorizont, illetve a szerzőnek az elődök és kortársak irodalmi modelljeihez való igazodás. Épp ezért amit a hagyományos poétikaelméleti megközelítésmód alkotói produktumként kezel, az „sokkal inkább egy-egy korszak irodalmiművészeti tudatának, stíluskonfigurációjának, irodalmi diszkurzusrendjének és lehetséges alkotásmódjainak a szerzői alkotásban megvalósult interakciójából” vezethető le.50 Jelen dolgozat a régi magyar irodalom talán legváltozatosabb műfajában, a prédikációirodalomban történő elmozdulások, horizontváltozások részleges regisztrálására törekedett. A vizsgált folyamatot recepcióesztétikai, befogadás- és retorikatörténeti, irodalomszociológiai kontextusba ágyazva a pragmatikai szempontú megközelítést igyekezett megvalósítani, mivel az alkotóra ható elméleti alapvetések és a gyakorlati megvalósulás között számos esetben igen nagy differencia figyelhető meg.51 Épp ezért a nagyító alá vett korszakok illetve későbbi korok elméleti tapasztalataival való összevetést a kutatás további elvégzendő feladatai közé soralja. Mindezek után zárásként már csak a címben szereplő „klasszicizáló- dás” terminusnak a magyarázatára kell fordítani tekintetünk. Stílustörténeti szempontból a barokk meghatározható úgy, mint műfajok szintézise által uralt korstílus a körülhatárolt műfaji keretek között dolgozó reneszánsz és klasszicizmus között.52 Pázmány Péter felfogásában a prédikáció még erősen őrzi a humanista jellegét, amit a mérsékelt formakezelés is igazol. Ezzel szemben az őt közvetlenül követő korszak alkotói — bár a szövegszerűség szintjén többen is kimutathatóan kötődnek a kardinális írásművészetéhez — a retorikai gyakorlat terén eltérnek tudós elődjüktől. Ennek a skolasztikus hagyományokat sejtető, allegorizáló írásmagyarázatot alkalmazó, miszticizmusba és teátrális jelenetekbe hajló hitszónoklat- típusnak a jellegzetes képviselője Csúzy Zsigmond. Ha a barokk kort úgy definiáljuk, hogy a vallás és az egyház utolsó nagy kísérlete a világi gon50 KULCSÁR Szabó Ernő: Történetiség — megértés — irodalom. Bp., 1995. 11. p. 51 A szakirodalomban clhírcsült példa, Hogy első magyar nyelvű homiletika szerzőjének, a protestáns Medgyesi Pálnak a prédikáció bevezetéséről vallott elméleti tézisei és a gyakorlati megvalósulás között igen éles eltérést figyelhetünk meg. Vö. BARTÓK ISTVÁN: Medgyesi Pál: Doce praedicare: Az első magyar nyelvű egyházi retorika. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 10. p. 52 Az 1960-as évek elején a hazai barokk fogalmának ilyen szempontú meghatározása körül élénk polémia bontakozott ki. Vö. KLANICZAY TIBOR: A magyar barokk irodalom kialakulása I-II. In: Irodalom törté ne ti Közlemények, I960. 319-340., 443-461. p.; TÁRNÁI ANDOR: Vita a magyar barokk irodalom kialakulásáról. In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1960. 626-628. p.; KLANICZAY TIBOR: Reneszánsz és barokk. ín: Reneszánsz és barokk. Szeged, 1997. (2. kiadás)
