Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
Mercs István: A prédikáció műfajának „klasszicizálódása’ 105 Makabeusok két első könyvét valóságos Szent írásnak megismérem, ha arra reá állnék is, hogy ne légyen a Makabeusok könyve a Sz. írás könyveinek törvényes laistromában, még is elérném tzélomat. Mert tsak engednek e Makabeusok könyveinek annyi igazságot az ellenkező atyafiak is, amennyit Liviusnak, Kurtziusnak, Plutárkusnak. Ha tehát amit ezek leírnak hiszik, kell hinni legalább emberi hittel a Makabeusok históriájából, hogy még Kristus ideje előtt is szokás volt a Zsidóknál a halottakért való imádság. Én evvel megelégszem. A halottakért való alamisnáról tanúságunk vagyon Tóbiás könyvében. .. (T.D.52-54.) Mint megfigyelhettük a két citátum sokáig párhuzamosan fut, szinte teljesen megegyezik. Am amikor az esztergomi érsek teológiai munkája az ellenkező tanok ellen erős hangú támadást intéz, akkor a 19. századi minorita prédikációszerző enyhébb tónusra vált. Megelégszik azzal, hogy a vitatott irat jellemző olvasatát követve, mint történeti könyvet értelmezze ezt a protestánsok által nem kanonizált iratot. Sőt a közös pont keresésében odáig merészkedik, hogy a tézis szintjén megengedi a szent könyv profanizálását, egyszerű történelmi forrásként való kezelését. A hitszónoklat tárgyát ugyanis nem a purgatorium tanának bizonyítása képezi, hanem a katolikus egyház védelme a bálványozás és haszonkeresés vádjával szemben. Tehát a prédikáció felszínileg és elsődlegesen apologetikus jellegű, bár témája inkluzíve magába zárja a polemikus élt. A hitvédelem sikerességéhez egy lépéssel közelebb visz, ha kimutatja, hogy az Ószövetség népének körében — mely az Anyaszentegyház praejigurádója — szintén megvolt ez a hagyomány. Elhagyja ugyanakkor Pázmány Salamonról szóló bekezdését, mivel az nem viszi közelebb kitűzött céljához. Ugyanis nem az képezi beszéde tárgyát, hogy kell-e imádkozni az elhunyt lelki üdvéért, hanem az, hogy ennek intézményesített formája jogos-e. Az exemplumokkal való bizonyítás végső fokozataként, az ősegyház és a katolikus gyülekezet önazonosságának és kontinuitásának alátámasztására az Újszövetség felekezeti hovatartozásától függetlenül elfogadott könyveire és az egyházatyák tanításaira hivatkozik. Megfigyelhetjük, hogy utolsóként lépteti fel a tekintélyérveket és az ezzel szoros egységet képező egyházi tradíciót. Török Damaszcén a prédikáció zárlatában már nem érvel, hanem a tételt bizonyítottnak tartva határozottan kijelent. Summázat Az irodalmi igényű megnyilatkozást a világmegértés, az „én” világhoz való illetve a világ „én”-hez való viszonyának felmérésére tett kísérlet és az önkifejezés vágya indukálja. E bonyolult viszonyrendszer kifejezésére
