Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
Közép-Phrygia montanizmusa 25 gül pedig Ciliciában is),133 a regionális egyházak összefogása,134 illetve erősödő ellenállása miatt végül a térségben nem terjedhetett tovább. A helyi egyházak egységesen szembefordultak a montanizmussal. Talán erre — is — utalnak Maximilla az Eusebiosnál idézett Névtelen által megőrzött szavai: „Elűznek, mint juhoktól a farkast,135 Nem vagyok farkas." - jelenti ki a montanista „prófétanő”. Majd a Szentlélekre utalva, annak jellemzéseként így folytatja: „S%ó vágok, szellem és erő” (HE V 16,17.)136. Ugyanakkor a montanizmus (igaz, hogy inkább a mozgalom második szakaszában, Maximillának Kr. u. 179/180 körül bekövetkezett halála után) előbb Phrygia határát lépte át, majd Kis-Azsia határait is átlépve gyorsan elterjedt a Földközi-tenger keleti medencéjét környező más területeken.137 Már korán erős befolyással és számos követővel bírt az Antiocheia és Alexandreia mellett a legjelentősebb egyházi központnak számító Rómában.138 A 3. század kezdetére pedig hatása az Imperium „Ázsiában és Phrügiában [...] Montanos szál úgy dicsekedtek (aukhúntes). mint Paraklétossgal, az őt követő asszonyokkal, Priszkillával és Maximillával pedig úgy, mintha Montanosz prófétanői lettek volna" — írja Eusebios (HE V,14; vö. még 16,4.). Az „Ázsia” megnevezés itt nyilvánvalóan csak Asia provincia keleti felére, ill. a vele határos kelet-kis-ázsiai területekre vonatkozik. Epiphanios főként a későbbi időkre, a montanista mozgalom Kr. u. 180 utáni második szakaszára vonakozó közlése ugyancsak ezeken a területeken erősíti meg intenzív jelenlétüket: pan. LI 33,3 sk. L. pl. az Eusebios Hgyházförténet'-ó.ben megőrzött Névtelen beszámolóját arról, hogy miként akadályozta meg a galatiai tartományszékhelyen, Ankyrában az ottani gyülekezet montanistává válását: HE V 16,4. Vagyis a hamis prófétának kijáró bánásmóddal illetik. - A kijelentés magyarázatát Máté evangéliumának alábbi helye adja: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek el hozzátok, de belül ragadozófarkasok " (VII,15.). 136 Maximilla kinyilatkoztatásának második fele görögül: rhéma eimi kaipneuma kai dynamis. A montanista tanok, közelebbről a montanista „prófétanő”, Priscilla-Priska jövendöléseinek a Fekete-tenger parti Thracia kikötővárosaiban is kimutatható visszhangjához 1. Euseb. HE V 19,3. A tartomány püspökei, bár közvetlenül nem érintette őket, úgy tűnik, már viszonylag korán érdeklődést mutattak a montanista mozgalom vezető egyéniségei és azok tanításai iránt. 138 Már Kr. u. 170 után! Végül épp itt, a birodalmi székvárosban dőlt el a harc az „új prófécia” hívei és ellenzői között. A rómavárosi egyházközösség antimontanista részének - úgy tűnik - kulcsfontosságú szerep jutott a montanista eszmék további terjedésének megakadályozásában. A montanista „próféciák” egyik harcos ellenfele, Praxeas kis-ázsiai presbiter ellen írott (Kr. u. 213 körül keletkezett) iratában Tertullianus azt mondja, hogy Róma püspöke már-már elismerte volna Montanus, Prisca és Maximilla próféciáját, ám az irat címzettjének ’hazug mesterkedése’ eltérítette ettől a szándékától. „A Sátánnak két ügyletét is gondjaiba vette Praxeas Kómában — jelenti ki a haragos Tertullianus -: elűztepróféáát és behozta a herezjst (ti. Praxeas modalista nézeteket hirdetett a Szentháromságról), elűzte a Paracletust és keresztre feszítette az atyát” (Adv. Praxean 1,5.). — [2] Ki lehetett Róma püspöke, akinek a montanizmus az egyház egésze által történt hivatalos elítélésében végül is döntő fontosságú szerepe volti Már korábban is felmerült az a lehetőség, hogy a Tertullianustól itt említett római püspök (Adv. Praxean 1,5.), aki az „új prófécia” elismerésével „békét szerzett” volna .Az^ es Phrygia egyházainak" (Ioc. cit.), az Eusebiosnál hasonló összefüggésben említett Eleutherosszal, Róma akkori püspökével lenne azonos (HE V 3,4.). Bárki is volt, a montanista tanok elítélésével megmentette az egyház egységét, s a mozgalom nyugati terjedésének is bizonyos mértékben gátat szabott. - Az itt csupáncsak érintett kérdésekhez részletesebben 1. R. E. Heine, The Gospel of John and the Montanist Debatte at Rome. In: StPatr XXI (szerk. E. A. Livingstone), Leuven 1989; 95-100.
