Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

26

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

Romanum nyugati tartományaiban, Galliában és Hispániában is kimutatható.139

A montanizmus azonban - mint arra már a 19. század második felének jeles német egyháztörténésze, Gottlieb Nathanael Bonmtsch is rámutatott — mindenekelőtt a kis-ázsiai egyházon belüli mozgalom maradt. A témát korábban monografikus formában is feldolgozó Bonwetsch joggal állapította meg, hogy a montanista tanítások a Nyugaton való elterjedése során ezért a montanizmushoz kapcsolódó erkölcsi követelmények léptek előtérbe, háttérbe szorítva annak enthúziasztikus jellegét.140

(III.6.2.) A montanizmus nyugaton való elterjedése azonban már túllép témánk keretein. Erre vonatkozóan legfontosabb forrásunk a Kr. u. 207 után montanista befolyás alá került, majd élete második felében, a „nagyegyházzal” való, Kr. u. 213 utáni szakítása után mindinkább montanistává lett Tertullianus.141 A montanistának, majd mindinkább pepuziánusnak nevezett mozgalom itt, a birodalmon belüli Nyugaton új erőket nyert meg magának. Második (180 utáni) szakaszában így számos új vonással is gyarapodott.

„A phrygekről elnevezett eretnekség” kiindulási helyén, Phrygiában azonban ekkorra már elveszítette korábbi lendületét. Gyülekezetei mindinkább a fennmaradásért küzdöttek. A „Nagy”-nak” is nevezett I. Theodosius utódai alatt megindult, mind erőteljesebbé váló üldözések idején pedig a montanista gyülekezetek számára már maga a túlélés lett a

139

A Szíriában és Egyiptomban, Rómában, Eszak-Afrikában és Galliában élő keresztények körében — írja A. von Hamack - már a 200-as év táján épp oly ismertté váltak az új próféták (ti. Montanos, ill. Maximilla és Priscilla) nevei, mint magában Phrygiában, a keleti és a nyugati keresztények ezrei pe- dig ugyanolyan hittel fogadták a Tymionból és Pepuzából jövő üzenetet (Botschaft), mintha az Ná- záretből vagy Jeruzsálemből érkezett volna”: „Die Mission u. Ausbreitung des Christentums” II (19244), 931.

— [2] A montanizmus gyors nyugati terjedését részben az a körülmény magyarázza, hogy a Földközi-tenger térségében zömében kis-ázsiai görög, illetve szír kereskedők tartották kezükben a tengeri áruszállítást, amely a nagyobb folyók mentén a kontinens belsejébe is behatolt. A tengeri úton szállított bor, olívaolaj és részben gabona — ezek voltak a birodalmon belüli Keletről szállított legfontosabb árucikek - a Nyugat kikötőiben, így a galliai Massaliában vagy az afrikai Karthágóban az ugyancsak keleti kereskedők áruraktáraiba került. Innen folyami hajókon vagy szárazföldi úton vitték azokat tovább a tartomány belsejébe. Számos adattal rendelkezünk erről dél-galliai provinciák esetében. Részben ugyancsak ezzel, a kikötővárosokon át gyorsan terjedő eszmékkel magyarázható, hogy a montanista tanok befolyása — mint Tertullianus is példája mutatja — különösen erős volt Africa proconsularis egyes, főként part menti keresztény közösségeiben. Terjedésük a keleti elem állandó jelenléte révén újból meg újból megerősítést kapott. Itt csak utalni tudok arra, hogy az Eusebiostól „hajósnak” nevezett sinópéi Markión (V 13,3: nautés) családja is a tengeri áruszállításból, ill. a Fekete-, valamint a Földközi-tenger egész térségére kiterjedő közvetítő kereskedelemből élt.

Bonwetsch (1903), 425.has. 39 skk. — A fentebb említett — ugyancsak (G.) N. Bonwetschtől való — monografikus formában történt feldolgozás: Die Geschichte des Montanismus, Leipzig [Erlangen] 1881.

Röviden 1. ehhez G. Haendkr, Von Terullian bis zu Ambrosius (Kirchengeschichte in Einzeldarstellungen 1/3.). Evangelische Verlagsanstalt, Berlin 1978, 35skk; 37 skk.