Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

8

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

lyek működése az üldöztetésekkel szemben az egyház erejét jelentő egység ellenében hatott.

{11.3) A Kr. u. 2. század derekának kezdetén működő keresztény apologeta, a „filozófusként és vértanúként” tisztelt Iusdnos,* 19 már három ellenfelet lát maga előtt, amely az egyház lassan megszilárduló egységének kötelékét fenyegette: a pogányságot,20 a zsidóságot21 és a zömében Egyiptomból és Szíriából,22 valamint Kis-Azsiából származó gnószdkus „eretnekeket”. Ez utóbbiakat tekinti a leginkább veszedelmesnek, köztük is mindenekelőtt a „pontosi farkast”,23 a sinópéi Markiónt.24 * * *

Plinius és Traianus levélváltásában (X,96-97.) megfogalmazódó - jogi alapjaihoz máig a legjobb feldolgozás R. Freudenberger, Das Verhalten der römischen Behörden gegen die Christen im 2. Jahrhundert: dargestellt am Brief des Plinius an Trajan und den Rescripten Trajans und Hadrians (Münchener Beiträge zur Papyrusforschung und antiken Rechstgeschichte 52.), München 1967. A téma gazdag angolszász irodalmából mindössze egyetlen munkát emelnék ki itt: T. D: Bames, Legislation against the Chrisdans, JRS LVIII,l-2 (1968), 32-50.- [2] Mindezek szélesebb értelemben vett hátteréhez 1. K. Aland egy hosszabb (ezúttal is érdemes munkának minősíthető) tanulmányát: Das Verhältnis von Kirche und Staat in der Frühzeit, ANRW11 23,1 (Berlin - New York 1979; szerk. W. Haase), 60-246.

19

Vö. Tertullianus, ’Adversus \Aalentinianos ’ V, 1.

Ha nem is ellenük íródott, hiszen a szerző ezt, ebben a korban nem tehette meg, de hozzájuk, a művelt „pogány” közönséghez szól Iusdnos két hitvédő irata. Valamikor Kr. u. 155/156 körül keletkezhetett az ún. I. Apologia — ennek címzettje az akkor uralkodó római császár, Antoninus Pius. A másik hitvédő irat, a lényegében az első ’Védőbes^éd’ néhány résszel kiegészített változatának tekinthető ún. II. Apologia keletkezési ideje pedig a Kr. u. 164/165 körüli évekre tehető. Címzettje ugyancsak egy római császár volt; az akkori uralkodó, Marcus Aurelius.

L. ehhez Iusdnos a ’Dialogus cum Tryphone iudaeo'címet viselő iratát.

A legjelentősebb gnószdkusok — Valentinus, Basilidés, Karpokratés vág)' Kerdón - elgörögösödött szírek vagy egyiptomiak voltak. Egyiptomból, a Nílus-delta területéről származott a legeredetibb gnószdkus gondolkodónak tekinthető, s a legtöbb követőt felmutatni tudó Valentinus is. (Származásának helye részben tanításai jellegét is meghatározza; azzal együtt, hogy Valentinus az egyházzal való végleges szakításáig — hozzávetőlegesen Kr. u. 136-140-től kb. a 150-es vagy a 160- as évek végéig - a római gyülekezetben élt és működött.) Nézetei kidolgozottságának okán a már montanista befolyás alatt álló Tertullianus - hol méltatlankodva, hol pedig gúnyos formában - különösen hevesen támadta őt: 1. az Adversus Valentinianos címet viselő iratát (VI,2-3.). A munka Ladocsi Gáspár fordításában magyar nyelven is olvasható. In: Tertullianus művei. Ókeresztény írók XII (szerk. Vanyó L.), Budapest, Szent István társulat, 1986; 459-487.

>3

Vö. Fusebios, ’Historia ecclesiastica’ V 13,3.

14

Valentinusszal ellentétben a Fekete-tenger déli partvidékének gazdag kikötővárosából, a zömmel görögök, ill. római telepesek lakta pontosi Sinópéből (Strab. XII 3,11 - 545sq; vö. Ptol. IV, 56,5 sk.) származó Markiónt könnyen érthető tanításainak gyakorlatias jellege tette veszedelmessé a gnószdkusok között. Tertullianus egy hosszú — négy könyvből álló — munkájában ugyancsak hevesen támadta őt. Az Adversus Marcionem címet viselő, már montanista befolyás alatt keletkezett irat Nagy Imre fordításában, az Ókeresztény írók XII. kötetében (1986), 489-769. olvasható. — A gnószdkus Markión az újszövetségi kánon kialakulásának irányába ható tevékenységének talán mindmáig a legjobb (bár egyoldalú megközelítésektől sem mentes) feldolgozása: A. von Hamack, Marcion. Das Evangelium vom anderen Gott. Eine Monographie zur Geschichte der Grundlegung der Kirche (az 1924. évi második kiadás utánnyomása, kiegészítésekkel: Neue Studie zu Marcion), Berlin 1960. Alakjához és tevékenységéhez 1. még B. Aland ThR-szócikkét: „Marcion”. In: Bd. 22 (1992), 89-101.has.