Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés

86

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

Ennek felette adj közinkben békességet,

és adj csendességet, adj igaz szeretetet, távoztass közölünk éktelen gyűlölséget.

Neked ajánljuk mi testünket és lelkönket,

hisszük, meghallgatod az mi könyörgésünket, mi is magasztaljuk örökké te szent neved.

Ne hagyj, kérünk, Uram, míg ez gyarló világban

élőnk és nyomorgunk, ez múlandó árn[y]íkban,' légy segítség nekönk minden mi dolgainkban.

És az élet után az örök boldogságban,

vigy be minket, kérőnk, a fényes mennyországban, idvözült híveknek az ő társasokban.

Kérőnk, nagy Úr Isten, hallgasd meg kérésünket,

adjad, színről színre láthassunk meg tégedet, az szent angyalokkal dicsírhessünk tégedet.

Az ezerhatszázban és az huszonháromban

ezt versekben írák mostan Böjtelő hóban,

az Rima mentében Szombatnak városába.

Vége

IV.

Prédikáció előtti könyörgés

Elmondta Várad mezőváros templomában 1659-ben a neves férfiú, a váradi iskola akkori rektora, Köleséri Sámuel

Mindenre elégséges, egyedül bölcs és tiszta igazságú Isten, minekünk az Jézus Krisztusban megengeszteltetett szerelmes Szent Atyánk, édes Istenünk.

Jól tudja az mi lelkünk, hogy te lélek vagy és lélekben s igazságban akarnál mi általunk tiszteltetni, de testek vagyunk, bűnnek szolgái és az isteni élettűi elfajult emberek.

Az Úr Jézus Krisztusnak indulatiban kérünk, Uram, tégedet, kedvezz az mi büntetést, örök halált érdemlett szegény lelkűnknek. Legyen az Úr Jézus Krisztusnak vére lelki sebeinknek gyógyító íré. Ne legyen az nemes (áldott) vér oly haszontalan, hogy minekünk kegyelmet nem nyerhetne tetűlled. Pecsételjél ebben az szent gyülekezetben minden lelket az teljes