Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
82 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) czak ketten ot vagi mi közötünk meg halgacz keresőnkben Örömünk mi nekünk vagion Igeretedben nem hacz el meghalgacz az my köniörgesünkben meg vigasztalsz minket my keserűségünkben Reánk lm tatotta torkát sok pogány nemzet seöt az alnok sátán Ellenünk fel geriedet kérünk nagi ur Isten verd meg Ellenségünket Őrizd es segeld megh my kicziny seregünket vegied számiad ala my giülekezetünket minden habomban oltalmaz meg benőnket Giengek vagiunk uram hogi ha el hacz el esőnk számtalan habok köztt czak hamar el merülönk ha szent felségedtől my meg nem segytetünk Halgasd meg Ur Isten az my köniörgesünket veged füleidben sok esedeze sünkett hayczad beszedünkre kegielmes füleydet Iriadbe nevönket kérünk az elő könivben hogy tegedet algiunk öröké az meniegben teged diczirhesünk az szép fenies egekben Szaniad meg immáron my sok veszedelmönköt fordiczad el rólunk számtalan ínségünkön vigasztald es aid megh my kiczin seregönkett Tarczad megg Ur Isten Elötönk iarokat Igazgassad uram ninden ö tana czokatt terjeszd raiok lelki es testy aldasidat. Ennek Felette agy közinkben bekesegett es agy czendessegett agy igaz szeretetett tavosztas közölünk Éktelen giülölsegett Neked ayanliuk my testünket es lelkünket Hiszük meg halgatod az myh köniörgesünket mys magasztaluk öröké te szent neved Ne hagy kérőnk Uram myg Ez Giarlo világban élőnk es niomorgunk ez múlandó antikban légy segytseg nekönk minden mi dolgainkban Es ez elett után az örök Boldogságban vigi be minket kérőnk a fenies meny országban Idvözült híveknek az eö tarsasogban Kérőnk Nagy Ur Istenhalgasd megh keresünkett agiad színről színre lathasunk meg tegedet az szent angialokal Diczirhesünk tegedet Az Ezer hat százban es az húszon háromban ezt versekben irak mostan boytt elő hóban az Rima menteben szombatnak varosában vege II. Köleséri Sámuel váradi iskolamester templomi könyörgése. Várad, 1659 Oratio contioni praetermittenda Mindenre eléghségés egyedül bölcz, és tißta igassagu Isten, mi nekünk az Ur I(esus) Ch(ristus)ban meghengeßteltetet szerelmes szent Attyánk, Edés Istenünk. Jól tudgya az mi lelkűnk, hogy te lelek vagy es lélekben s igas- sagban akarnal mi áltálunk tißteltetni, de mi test[i]- ek vagyunk, bűnnek szolgai, es az Isteni élettűi elfajult émberek. Az Ur Jesus Ch/ristusna/k indulatában kérünk Uram tegedet, kedvez az mi büntetést
