Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
.Hajts le, Uram, füleidet.— Két 17. századi könyörgés 75 pokra s azokra felyülvonyatott gerendákra, igen magas héjjázatra építtetett vala; mellynek hogy igen nagy tágas és széles épületnek lenni kellene, mint amelly alatt annyi ezer lélekbül álló nagy gyülekezetnek elférni kell vala, az oszlopokon kívül napkelet és napnyugat felől mindkét részről, négy igen hosszú szélcsatornákra nagy magos héjjázatok alatt fiókjai kiterjesztetve valának. Mellynek épületin mennyi temérdek sok fa, sendely és vas volna, akárki is megítélheti.” 45 Szalárdi több helyen megemlékezik a nevezetes váradi kollégiumról is, amely Várad török által elfoglalása után Debrecenbe menekül, s ott beolvad a helyi kollégiumba. Az iskola várhoz közel, a Körös bal partján, a templomtól nem messze szintén Péntekhelyen feküdt.46 Ez az épület is újonnan létesült, miután a református iskola korábbi, középkori eredetű kőházát, a Mindenszentek egykori kolostorát ugyancsak elpusztította a török. A várhoz és a templomhoz közel feküdt az a négykövű malom is, amelyet Lorántffy Zsuzsanna az iskolának adományozott. Az iskoláról és működéséről is kimerítően tudósít a Siralmas magyar krónika, mely szerint az iskolában már igen régen osztályokban folyt az oktatás (Köleséri is a syntaxis- és rethorica-osztályt végezte diák korában), a kollégium vezetőit, a két skólamestert I. Rákóczi György adománya folytán a fejedelmi jövedelemből fizették, de az osztályok élén álló praeceptorok is kaptak javadalmat. Az 1660. évi pusztulást súlyosbította, hogy éppen az 1650-es évek közepén építettek külön tantermeket (auditóriumokat) a klasszisoknak, sőt lakásra szolgáló épületeket is emeltek, melyek, ha megmaradnak, Szalárdi véleménye szerint Európa-szerte hírnevet szerezhettek volna a váradi kollégiumnak.47 * A leírások jelzik, hogy a kollégiumnak egész kis Idézi: PÉTER, 2005. 75. p. „A derék váradi hídon alól levő fenékgáton pedig a Kőrös folyó vizének, amelly derekasabb része alászakadna, a várasnak derekas része s abban levő gyönyörűséges iskolája s azon alól Péntekhely utcához tartozó oldal utcák, s azon alól és kiebb Szombathely és ahhoz tartozó végső utcák” Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rend.: SZAKÁLY FERENC. Bp., 1980. (Bibliotheca Historica) (továbbiakban: SZALÁRDI, 1980.) 417-418. p. 47 „Az iskola már azelőtt jó idővel classisokra rendeltetett vala, az deáki szép tudományi minden mesterségek külön-külön való való hűséges praeceptorok, tanítómesterek által nagy hűséggel, szorgalmatossággal taníttatnak vala. Mellyek igazgatására dicsíretes, istenes, kegyes életű két scholamesterek tartatnak vala, kinek egyikének az üdvözölt Rákóczi György rendelés szerint a várbul és harmincad jövedelmiből tisztességes fizetése jár vala, s a classisok praeceptorinak is minden angáriánként fizetések kiszolgáltattatván, a tanítás gyönyörűséges épülettel virágzik vala... Az minémű legátumok, collecták az ecclésiához és iskolához naponként esnének... az három esztendő, de főképpen a két utolsó elforgása alatt egynéhány classisoknak külön-külön való tisztességes épületű és nagy jó egű auditóriumok, közönséges tanításra való öreg házak építettek vala, mellyekben a deáki szép tudományokat a mindenik mesterség szerint külön-külön nagy szép alkalmatossággal taníthatják vala. Az iskolának Körös felől és belől a város felől való egyik oldala is ollyan tapaszos héjjázatos palánkokkal keríttetett vala... Az ifjúság számára is annyi házak, kamarák csináltattak s intéztettek... hogy azon schólának mind külső-belső épületire, gyarapodására nézve a magyar birodalomban s még külső keresztyénségben is méltán nagy híre-neve terjedett volna.” Szalárdi, 1980. 422—423. p.
