Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
76 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) „campust” építettek professzori lakással, bentlakással, oktatási épületekkel, sőt a komplexumot még erődítették is, hiszen a Kőrös felől palánkke- rítést építettek köré. Ennek az iskolának volt rektora a leideni egyetemen tanult Köleséri, itt vett részt mint teológus és a keleti nyelvek tudós professzora a Váradi Biblia szerkesztésében, rektori működése alatt hangzott el könyörgése az iskolához közeli óriási fatemplomban, s innen menekült el nem sokkal később a török elől Várad többi lakosával együtt. A Várad feladásakor kötött megállapodás szerint egyébként nemcsak a Biblia már kinyomtatott oldalait, a nyomtatáshoz megvásárolt papírokat hozhatták ki a magyarok, hanem az iskola mozdítható vagyonát, illetve a váradi káptalan levéltárát is.48 Feltehetően Köleséri is értékeivel együtt menekült, s poggyászában ott voltak a Hollandiában és Angliában vásárolt értékes könyvek és saját írásai, jegyzetei is. A törökkorban azonban nemcsak a városban, hanem a váradi várban is folyt lelkigondozás, hiszen a várvédők nagy része protestáns vallású volt. Bár a várnak már nem volt temploma, hiszen a középkori székes- egyházat több évtizedes pusztulása után Bethlen Gábor bontatta le véglegesen,49 az itt működött prédikátorok templom nélkül is szolgálták a híveket. Várad 1660. évi török ostroma egyébként sem engedte volna, hogy a vár védői templomban végezzék imádságaikat, s így a katonák a várfalakon, ágyútűzben imádkoztak lelki vezetőikkel, naponta háromszor. A háborúban, illetve végveszélyben való lelkészi könyörgésnek, szolgálatnak különleges módját írja le Szalárdi János, Várad ostromának és elestének krónikása és túlélője. A várban rekedt három prédikátor „nagy szorgalma- tossággal és istenesen forgódván tisztekben mind az öt bástyákon, kapitány szállásán s az vár kapuja között, amíg bátorságos lön az belső kőfalaknak is rettenetes rontások, szörnyű lövés miatt, néha a belső vár piacán is, renddel járván elébb-elébb, egyik a másik után a bástyákon mindennap mindenütt háromszor-háromszor tesznek vala buzgóságos könyörgést s a szokott napokon a szentírásbul a jelenvaló alkalmatossághoz illendő textusokat, igéket keresvén, nagy szép biztató és vigasztaló tanításokkal a népnek elméjeket bátorítják, oktatják, vidámítják vala. Ez formában való isteni szolgálat pedig nem mindenkor egyszersmind szolgáltatik vala, hanem hol egy, s hol más órában, hogy amikor a szomszéd bástyán levők abban foglalatoskodnak, a szomszédságbéliek akkor azon bástyára is vigyázhatnának s egyszersmind a nép az ellenség ellen való vigyázástól is el ne vonódnék.”50 „A vezér hideveléfhez] pedig, ez is hozzáadatott vala:... Az oskolához, szent egyházhoz tartozó minden dolgok, könyvek, minden eszközök (mellyekben typográphia s a végeződésben levő bibliai exemplárok, ahhoz tarozó sok tallér érő papiros, harangok, iskolához tartozó jószág, malom s káptalanbéli minden könyvek s levelek értetnek vala.” SZALÁRDI, 1980. 616. p. W PÉTER, 2005.62-69. p. 50 Szalárdi, 1980. 582. p.
