Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
„Hajtsd le, Uram, füleidet...” Két 17. századi könyörgés Gyulai Éva Szigeti Jenőnek ajánlom A könyörgés a 17. században A 17. századi protestáns istentisztelet, a gyülekezeti és testületi, valamint a magánáhítat elengedhetetlen része volt a könyörgés, az imádságnak a hálaadás melletti legfontosabb megjelenési formája, bár a könyörgés megnevezést a 17. században, de később is, gyakran használják általában az imádság helyett. A kor protestáns szerzőinek egy része azonban a kérést tartalmazó imádságtól megkülönbözteti a hálaadást, mint Komáromi István telegdi prédikátor Váradon, 1651-ben megjelent munkájában,* 1 ahol erre a kérdésre, „Micsoda a könyörgés?” az alábbi választ adja: „Két nemei vannak ú(gy) m(int) kérés és hálaadás. Elkérés, megkérés, reákérés, lekérés. El: valami jónak velünk való közlése. Le: gonosznak eltávoztatá- sát. Ide tartozik a panasztétel és a siralom... mellyel jelentjük a mi nyomorúságunkban való fájdalmunkat, amennyiben azokat önnön maga az erős Isten bocsátotta reánk. A hálaadás oly könyörgés, mellyel tiszteljük az Istent az elvett jókért.”2 A kora újkori protestáns teológia az ember és az Isten közötti diskurzusként határozza meg az imádságot, „mert az igaz embernek könyörgése szintén olyan, mint az égnek kolcsa, felmegyen az imádság, alászáll az Istennek szabadétása”, írja Zólyomi (Pesina) Boldizsár semptei esperes Johann Gerhard-fordításában.3 A közösségben végzett isteni tisztelet és a kegyesség személyes gyakorlása egyaránt megkívánta a mintákat, így aló. Mikoron imádkoztok ezt mondgyátok. az az: Az Úri Imádságnak a’ szent Lukátsnak és szent Máthénak le-irások szerént való nyomozása: és tudós embereknek elmélkedésekkel meg- ékesitetett, s’ roevid Prcdicatios formákra intéztetett magyarázattya. Ugyan ez Úri Imádságnak hat Kérésinek számok, és rendek szerént való, azokkal egygyezoe, és azokról ez irásotskában való tanításnak folyásából szedegettetet édességes buzgó Koenyoergesi roevid Elmélkedésekkel egyetemben. KOMAROMI ISTVÁN által. Varadon, Nyomtatta Szenczi Kertész Abraham. 1651. Idézi: INCZE GÁBOR: A magyar református imádság a XVI. és XVII. században. In: Theológiai Szemle, 1933. 37—229. p. (továbbiakban: INCZE, 1933.) 89. p. (1) Ötven szentseges elmelködesek, mellyek az embert az kegyes és szent életre fel serkendk és az belső emberben hasznos előmenetelt inditnak. Az Zólyomi P. Boldisar, semphtei ecclesiának méltatlan lelki pásztora es seniora által az haldburgumi D. Gerhard lan deák Írásából magyarrá forditattak. — (2) Ez második könyveczke kegyes és keresztién életnek négy rendbeli gyakorlását szép isteni imádságokban foglal magában. Bartphan 1616. [RMK I. 460.] Idézi: INCZE, 1933. 74. p.
