Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
56 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) mivel a rendelet ugyan bírálta Khalkédónt, de békét akart az akkori keresztény világban a monofizitizmus és a diofÍ2Ítizmus hívei között. Ez a dogmatikai egység törekvés a Kelet-Római Birodalom szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult, amelyet az örmény egyház a 6. század elején készséggel el is fogadott. Ez a szemlélet megmutatkozik Euagrios Henotikónt támogató, frappáns görög nyelvű megfogalmazásában is: „Mi úgy hisszük, hogy Isten Egyszülött Fia az Isten, aki emberré vált, a Mi Urunk Jézus Krisztus, aki istenségére nézve egylényegű az Atyával, s alá- szállott a Mennyekből és megtestesült a Szentiélektől és Szűz Máriától, az Istenanyától, és így nem kettő. Mindazok, akik erről más véleményt fogalmaznak meg, most és más időben, mint Khalkédónban, vagy más zsinaton, azokat kiátkozzuk.”92 így minden kiegészítő jellegű elítélés, vagy bírálat feleslegessé vált. Amikor Khalkédón tanítását I. Iustinos császár uralkodása alatt restaurálták, az örmény egyház akkor valójában a I. Iustinos uralkodását megelőző dogmatikai és vallási állapotok mellett tartott ki. Ugyanakkor észlelte, hogy az új, megváltozott egyházpolitikai környezet, magával vonhatja az egyetemes egyházzal való szakadást. Másrészt az örmény egyház számára úgy tűnt, hogy történeti változások ellenére szükségtelen rátérni, hogy újból megismételjék a 6. század elején kialakult dogmatikai és krisztológiai álláspontjukat.93 Mindenesetre az átnézett források azt sugallhatják, hogy az a nézet, amely Khalkédón hivatalos tanításainak elítélése egyik dwini zsinat végzésével kapcsolatban sem tartható fenn, mivel az örmény egyházhoz egy torz egyetemes zsinat képét kapta meg nyugat felől, s konkrét értesülések hiányában kellett kialakítani álláspontjukat. Ebben viszont nagy befolyással bírt a Szászánida udvar által is támogatott nesztoriánus egyház növekvő befolyása is. Ennek okán kell megállapítani azt is, hogy a két dwini zsinatot, nem elsősorban Khalkédón megítélése szempontjából kellett ösz- szehívni, hanem az egyház ott jelen lévő képviselői politikai megoldást keressenek a Szászánida udvar központosító törekvéseire, s ebben kitűnő eszköz volt kezükben a perzsiai nesztoriánus egyház. Ezért leheteletlen megadni azt a pontos dátumot, hogy a 6. században egyáltalán mikor vált le az örmény egyház az egyetemesről, s mikor tagadta meg nyíltan Khalkédón tanítását. Az armenisztikai kutatások hosszú ideig azzal voltak elfoglalva, hogy a két zsinaton milyen politikai döntéseket hoztak, s másodlagosnak tekintették a dogmatikai kérdéseket. Ez a megközelítés sok tekintetben helyénvalónak tűnik, mivel a katholikoszok által elnökölt, olykor évi rendszerességgel összehívott zsinatok, egyfajta „nemzet—”, vagy 92 Az eredeti görög szöveg saját fordítása. EUAGRIOS: The Ecclesiastical History of Evagrius with the Scholia. Ed.: BlDEZ,J. — PARMENTIER, L. Amsterdam, 1964. III. , xiv, 113. p. E mű első kiadása Londonban jelent meg 1898-ban.; GarsOIAN, 1996. 111. p. Zekjyan, L. B.: La rupture entre les églises géorgiennes et arméniennes au debut du VII siede. In: Revue des études arméniennes, 1982. 169—174. p.; GARSOIAN, 1996. 112. p.
