Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
Az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón 39 rült az eszmény, hogy egy nagyobb keresztény világ szerves részei. Helyére a nemzeti különállás gondolata lépett.5 Ez történt az örmény egyházzal is. Itt azonban annyit kell hozzáfűzni, hogy az 5. század közepén zajló hitviták idején az örmény területek jelentős része a Szászánida Birodalomhoz tartozott. A perzsa uralmat 691- ben váltó arab uralom után, a 9. században már egy önálló nemzeti egyházközösségként jelentek meg. A monofizita tanokkal való szimpátiája inkább már erre a korszakra tehető, ami nem elsősorban krisztológiai megfontolásokból történt meg, hanem nemzeti különállásának önigazolásaként, anélkül, hogy az örmény egyház egy nemzeti zsinaton is kanonizálta volna akár Eutykhés, akár Severos monofizita tanait. Az örmény egyháznak a khalkédóni egyetemes zsinathoz fűződő sajátos kapcsolata sok évtizede megosztja a nemzetközi egyháztörténet és az armenológia művelőit. A szüntelen, olykor már a személyeskedés szintjén zajló szakmai viták középpontjában az örmény egyház önállósodása, illetve a zsinaton elítélt a monoözitizmushoz való viszonya állt. Az egyetemes zsinat az örmény egyháznak nem pusztán dogmatikai és teológiai problémákat, hanem ebből eredően politikai kérdéseket vetett fel. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek a kérdéseknek, vagy problémáknak fontossága a kutatásban előrébbvalónak számított. Ugyanakkor Khalkédón örmény megítélése kapcsán a korabeli örmény források alapján egy újabb elemzés kívánkozik, tekintettel arra, hogy milyen volt, illetve hogyan őrződött meg a khalkédóni egyetemes zsinat tanításának képe az 5—10. századi örmény forrásokban, valamint voltaképpen levált-e az örmény egyház a 6. században az egyetemes egyházról. Jelen cikk azzal a céllal íródott, hogy bemutassa azokat a kapcsolat hiányokat, amelyek az 5—6. században jellemezték az örmény egyházat a nikaiai egyetemes zsinat (325) lezárulása óta. Ezeket a kapcsolat hiányokat elsősorban az örményországi püspökök többségének az egyetemes zsinatokon való távol maradásával igyekezték magyarázni. Ebből a szempontból márpedig maga Örményország, mint földrajzi és politikai entitás és fogalom sem igazán volt védhető, mivel az ország, ahol maga az örmények apostola Világosító Szent Gergely a 3—4. század fordulóján térített, kizárólag a párthus eredetű Arsakuni6—dinasztia által vezetett örmény királyság területével egyezett meg. Ezen túlmenően Örményország alatt Khalkédón idején elsősorban a Szászánida politikai befolyás alatt álló keleti örmény tartományokat kellett érteni: görög és latin összefoglaló nevén Versarméniát, amelyet az Arsakuni—királyság felosztása JONES, H. M.: Were Anicent Heresies National or Social Movements in Disguise?. In: Journal of TheologicalSudies, 1959. 280-298. p.; MEYENDORFF, 2001. 44., 479-480. p. Tanulmányomban az örmény neveket az Association Internationale des Etudes Arméniennes (= AIK A) által előirányzott átírási szabályok szerint adtam meg. Hasonlóképp jártam cl a cikkben előforduló néhány arameus (szír) név esetében is. Ahol viszont lehetőség adódott, ott igyekeztem, főleg az egyházfők említésekor, magyarosítani. A görög eredetű kat'olikost ellenben a népszerű átírásnak megfelelően katholikoszként adtam meg, s végig a cikkben ezt a formát használtam.
