Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
Közlemények Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506—os és az 555—ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón1 Nagy Kornél N éhány évvel ezelőtt, amikor komolyabban elkezdett foglalkoztatni az örmény egyháznak a IV. khalkédóni egyetemes zsinathoz, valamint az egyetemes egyházhoz való sajátos viszonya, szinte azonnal elfogadtam azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy az örmény egyház monofizita hitelveket vall. Az azóta eltelt időben ez a vélemény megváltozott. Számos örmény krónika, zsinati irat tanulmányozása után rájöttem, hogy az örmény egyház határozottan elutasította a monoflzitizmust. Ennek kiinduló oka volt már magában az egyetemes egyházat is jellemző kulturális és etnikai sokszínűség. A kereszténység megszilárdulásakor a késői római birodalomban két kultúra emelkedett ki. Az egyik volt a latin, amelyet elsősorban a jogrendszerben, az államigazgatásban használtak (s természetesen a birodalom nyugati provinciáiban), a másik pedig a görög, melyet sok akkori értelmiségi, egyházi ember egy fajta intellektuális közlekedő nyelvként használt. Sőt a görög olyan tekintetben dominánsnak volt tekinthető, hogy a nagy keresztény központoknak is otthont adó városokban e nyelven folytak az értekezések, és viták is. Ezt a két nyelvi kultúrát kötötte össze a keresztény világ eszménye, amelyet csak az egyetemes egyház tudott megtestesíteni. Ezt az egység eszményt az 5. században már másképpen értelmezték a keresztény Nyugaton és Keleten, amelynek okait e két nagy kultúra mentális és politikai különbségében kell keresni. A népvándorlások okozta anarchikus közállapotok miatt a keresztény Nyugat helyzete gyökeresen megváltozott, ugyanakkor az államiság szétesése ellenére az egyházszerveI Jelen cikk létrejöttében komoly hozzájárulást jelentett a lisszaboni Fundapao Calouste Gulbenkian, valamint a luxemburgi Robert Schuman Foundation. Támogatásukat itt szeretnem megköszönni, hogy lehetőséget biztosítottak velencei és leuveni kutatásaimban. Ezúton szeretném megköszönni Lewon Boghos Zekiyan atya, Valentina Calzolari segítségét, akik tanácsaikkal jelentősen hozzájárultak eme egyháztörténeti probléma árnyaltabb feldolgozásához. Ezen túlmenően hálámat szeretném kifejezni Baán Istvánnak és Perczel Istvánnak, akik mindvégig lelkesítettek a khalkédónizmus örmény egyháztörténeti vonatkozású kutatásaiban. Másik fontos említésre való dolog, hogy idén van az ephesosi 1575., illetve khalkédóni egyetemes zsinat 1555. évfordulója.
