Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
90 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) sacramenta, 1 Deus Pater 2 Deus Filius, 3 Deus Spiritus Sanctus”.31 Hárman viszont értették a kérdést, nem tudtak azonban jó választ adni, de ezt meg is mondták. Egy rosszul válaszoló, Balthasar Klampffer felelete pedig így került a jegyzőkönyvbe: „Fatetur 3 sacramenta, sed quae sint et quomodo appellantur, ignorat. Credit autem (inquit) in Deum Patrem omnipotentem, uti bonus christianus”.32 Végeredményben, bár a felekezeti tájékozottságról tudakozódó kérdésre adott és a jegyzőkönyvbe fel is vett válaszok többsége pontatlan és homályos, mindegyiknél érzékelni lehet azt, hogy a megkérdezett nem tökéletesen tájékozatlan a vallás tanításaiban. A válaszok összességéből sejthető általános tájékozottság pedig messze felülmúlja azt a szintet, amit két nem túlságosan jelentős mezőváros polgárainál illetve két kis falu lakosainál feltételeznénk. Ennek a következtetésnek a helytálló voltát alátámasztják a vizsgálat körülményei. A vallás dolgairól az emberek templomban szoktak hallani. Itt viszont valamilyen hivatalos teremben hallgatták ki őket. Tételesen gyermekkorukban katekizáltak utoljára; most a kátétanulástól már régen eltávolodott felnőttek, esetleg aggastyánok álltak a bizottság előtt. Ügy faggatták őket, mint ha az úriszéken lennének vádlottak. Érthetően zavarodtak meg talán még olyanok is, akik magánbeszélgetésben a vallás dolgairól semmi feszélyezettséget nem éreztek. A rendkívül tömören fogalmazott jegyzőkönyvből is kiderül egyébként az, hogy ha nem vizsgáztatva kérdezték őket, az emberek oldottab- ban beszéltek. És amikor a harmadik kérdésre válaszoltak, jövőbeli szándékukról szóltak, talán többet árultak el felekezeti tájékozottságukról, mint a direkt faggatásra. A harmadik kérdésre válaszolva fejtette ki például Matthias Reisner, aki egyébként a szentségek számát rosszul tudta, saját helyzetére alkalmazottan Luther tanítását a „két birodalom”-ról. A jegyzőkönyvben így olvasható: Reisner „putat se esse in satis bona fide, et sufficere, quia superioribus suum debitum roboth cum diligentia perficit”.33 Ez a világi hatalom iránt köteles engedelmesség nagyon finom megfogalmazása volt; robotoló jobbágy7 szájából egyenesen elképesztő. A tanítás kevésbé árnyalt formáját azonban nagyon sok válasz tartalmazta. „Non vult resistere, quia a suo pastore didicit ex Verbo Dei obediere Deo et superioribus”, mondta a jegyzőkönyv szerint Laurentius Reisner.34 Hasonló értelemben nyilatkoztak mások is. Feltűnő azonban, hogy míg többnyire azok mondták ezt, akik a földesúr újabb parancsára katolizálni szándékoztak, egyesek a jegyzőkönyv száraz fogalmazásából is jól érzékelhetően az engedelmesség tanának ismeretében szándékoztak az esetleges újabb rendeletet is megtagadni. „Non desistet a sua fide etiam 31 125. p. 132. p. 33 114. p. 34 116. p.
