Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638) 91 demandante illustrissimo principe”, áll Michael Ossing megfelelő rovatában.35 Es „etiamsi illustrissimus princeps injungeret illi, nullo modo cogitat converti” fogalmazásban adja vissza a jegyzőkönyv például Adamus Weiner szavait.36 A biztosok, akik látták, hogyan lépnek be az emberek az ajtón, figyelhették az arckifejezésüket, valószínűleg már előzőleg is ismerték őket, talán találtak magyarázatot arra, hogy miért éppen ez a csoport szegült ellene a hatalmas földesúr akaratának. így utólag és kívülállóként azonban nem lehet náluk semmi jellegzetest találni. Még a legelszántabbak csoportja sem mutat semmi különlegességet. A legelszántabbak csoportján az a 73 családfő értendő, aki nemcsak az úr már kihirdetett rendeletének nem engedelmeskedett, de a vizsgálaton is kijelentette, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó katolizálni. Nyolcán közülük azt mondták, inkább a halált választják. Egyikük, egy más házában lakos szabó, Johannes Koch igen részletesen beszélhetett erről. Talán győzködték őt, mert a jegyzőkönyv a halálra tett utalást kétszer is tartalmazza: „paratus est cum sua evangelica doctrina potius in mortem ire, quam ad fidem catholicam converti, etiamsi illustrissimus princeps illi iniungeret, non faciet, sed mavult mori”.37 A katolizálás helyett inkább a halált választó 8 családfő között volt ez a szabó, aztán mind a két mezővárosból polgárok és falusi zsellérek. A katolizálást a jövőre nézve is megtagadó többi családfő hasonlóképpen különböző társadalmi elhelyezkedésű volt. És a válaszaik szerint sem alkotnak egységes csoportot. Közéjük tartozott ugyan a többször említett szíjgyártó, de egyébként átlagos tájékozottságú embereknek tűnnek. Arra a kérdésre, hogy eredetileg miért nem tértek át, ők is a háromféle típusba sorolható válaszokat adták. A vallásilag közömbösét, miszerint a rendelet kihirdetésekor nem voltak otthon vagy nem hallottak róla, feltűnő gyakorisággal, nyolcán is ismételték. A végsőkre azonban itt, a fraknói uradalomban nem került sor. A négy ellenálló gyülekezettel szemben nem vetettek be katonaságot. Térítés viszont folyt. Esterházy Miklós katolizálási rendelete után húsz évvel, 1659-ben még mindig voltak téríteni való lutheránusok legalábbis Fraknóalján, Neustiftben és Wisenben. Akkor írtak ugyanis össze összesen 28 újonnan katolizált személyt ezekben a helységekben. Közülük többen is az 1638-as rendelettel szemben legelszántabbak csoportjához tartozó családfő fiai vagy leányai, esetleg az ő házastársaik voltak. Vagyis úgy tűnik — hiszen az utódok katalizáltak —, hogy az apák szándéka teljesült; állhatatosak maradtak. Talán egyéniségükben volt a magyarázat, lehetne gondolni, ha nem 73 személyről volna szó, egy nagyobb csoport“ 129. p. “ 131. p. 37 134. p.
