Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
88 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) szóló parancsot igényeltek. Hasonló felfogást tükröz azoknak a magatartása, akik, összesen hatan, egyszerűen nem jelentek meg az idézésre vagy, ketten, mintegy az idézés elől elutaztak valahová. Ha nem tudnánk, hogy az érintettek többsége a jelek szerint külön kényszer nélkül határidőre katalizált, azt lehetne mondani, hogy az Esterházy birtokok népe korábbi jó tapasztalatai alapján még a Kismarton körüli események után sem hitt a földesúri kényszer következetességében. A tiltakozás nélkül áttérőket is figyelembe véve azonban talán az a fogalmazás a helytálló, miszerint a helyzet megítélésében nagy egyéni eltérések voltak. Nem egységesek azok a válaszok sem, amelyeket utólag és kívülállóként a szituációhoz illőnek lehet tekinteni. Az engedetlenség okát firtató, első kérdésre adott válaszok lényegük szerint háromféle típusba estek. Az egyik vallási szempontból semleges, és azt közli, miszerint a megkérdezett a földesúri rendelet kihirdetésekor nem volt jelen, esetleg nem tudott a rendeletről. A két másik típus a valláshoz kötött. Az egyik szerint a megkérdezett egész életében „ezen a hiten” volt, esetleg „ebben a hitben” keresztelték meg, „ebben” nevelkedett. A másik hasonló típus a szülőkre vagy az ősökre utal; ők voltak mindig is „ezen a hiten”. Van aztán néhány furcsa válasz is. így Michael Sparrabitz Fraknóalján nem vette észre, hogy nem katolikus templomba jár.22 Johannes Wilffing Nagymartamban azt mondja, azért nem engedelmeskedett az Úr parancsának, mert „catholicus natus”, de megígéri, hogy Krisztus mennybemenetelének ünnepén áttér.23 Vagy ugyancsak Nagymartonban Gallus Dorner nem ad semmilyen okot vagy mentséget.24 A második kérdést, a felekezeti tájékozottságra vonatkozót nem mindenkinek tették fel, vagy nem minden választ jegyeztek be. A megfelelő rovat az esetek túlnyomó többségében nem tartalmaz ilyen természetű válaszra utalást. A feljegyzett válaszokat pedig nem lehet típusokba sorolni, mert elképesztő szélsőségek között változnak. Christian Wolff szíjgyártó például Nagymartonban nyilvánvalóan nem bemagolt, hanem megfontolt ismeretek alapján vitatkozott a szentségekről általában és a lutheránusok két szentségének látható jegyeiről.25 Matthias Binder viszont ugyancsak Nagymartonban úgy tudta, hat szentség van, a miatyánk, a tízparancsolat, a hit, a keresztség, a kulcsok és az úrvacsora.26 A harmadik kérdésre adott válaszok összessége megint típusokra bontható. A legtöbb, összesen 73 családfő a jövőben sem kíván áttérni. 37 családfő valamilyen megfogalmazásban azt közölte, hogy áttér, ha a többiek, esetleg a szomszédok is áttérnek. 33 családfő csak a kényszernek 22 116. p. 2J 125. p. 24 129. p. 25 134. p. 2,1 126. p.
