Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)

Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy' gyülekezetében (1638) 87 telével uradalmi gyakorlatot követtek. És úgy tűnik, az uradalmi ügyekben szokásos tárgyilagossággal jártak el: a rovatok kitöltésénél a válaszadók szavait elfogultság nélkül írták be. Ilyen fogalmazásban rögzítettek nyilván hosszabban elmondott válaszokat: „etiam ad mandatum illustrissimi principis non desistet, sed constans permanebit”, vagy „sperat se in hac fide permansuram”.16 Katolikus egyháziak jelenlétére pedig abból lehet következtetni, hogy az érintettek felekezeti tájékozottságáról is hangzottak el kérdések. Ilyen vizsgát aligha bíztak világiakra. A földesúr parancsával szembeszegülőknek tehát több tagból álló és az ő fogalmaik szerint nyil­ván tekintélyes bizottság előtt megállva kellett engedetlenségük okairól és vallásos meggyőződésükről jegyzőkönyvben felvett vallomást tenniük. Ez a feladat valószínűleg nagyobb lelkierőt követelt, mint az, hogy a földesúri rendeletnek nem engedelmeskedtek, amit a jelek szerint külön felszólítás nélkül kellett volna megtenniük, bár nyilván ellenőrizte valaki; különben nem tudták volna kit idézzenek a bizottság elé. Ilyen körülmények között néhány vallomás tulajdonképpen meglepő. Egyesek például egyszerűen kérték, hogy kapjanak engedélyt eddigi hitük megtartására. Georgius Fridericus Stötner szavait a jegyzőkönyv így rögzí­tette: „Petit ut permittatur sic credere uti hactenus”.17 Andreas Gschichel „petit et obsecrat, ut in sua fide permittatur”.18 Vagy Wisenben, ahol pe­dig majdnem mindenki engedelmeskedett az áttérési rendeletnek, Laurentius Klampffer „petit ut in hac fide permittetur mori”.19 O is és a hasonló kérést előadóak közül többen is idős korukra vagy' általános el- esettségükre hivatkoztak, mások nem támasztották alá kérésüket külön indokkal. Ugyancsak meghökkentőek az olyan kijelentések, mint amilyet például Johannes Kratzer özvegye tett. O a jegyzőkönyv szerint eddig azért nem tért át, mert „hactenus illi non iniunctum fűit”, és „si autem cogeretur, tunc faciet”.20 Stephanus Rubacher hasonló értelemben nyilat­kozott jövőbeli szándékáról: „si illustrissimus princeps mandaverit, tunc illico faciet”.21 Vagy olyasmit mondanak többen is, ha komolyan „serio” elrendeltetik, akkor áttérnek. Az adott helyzetben meghökkentőnek tűnő válaszok csupán 22 sze­mély szájából hangzottak el, illetve ennyinél jegyeztek be ilyet a jegyző­könyvbe. Összességükben mégis arra utalnak, hogy az érintett közösségek éppen úgy uradalmi ügynek tekintették az áttérést, mint maga a hatóság és a parancsot egyesek azért nem teljesítették, mert ahogyan más terhek esetében valamilyen okból felmentést kaptak, most is felmentést vártak. Illetve szokatlan volt nekik a mindenkire érvényes utasítás, és személyre 16 113., 116. p. 17 115. p. '• 129. p. 15 36. p. 20 117. p. 21 116. p.

Next

/
Thumbnails
Contents