Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius és a Rákócziak
66 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) hogy állítólag titkos társaság, rózsakeresztes szövetség alakult a világ meg- jobbítására, ami gyakorlatilag Róma és a Habsburg-ház bukását hirdeti. Azóta várta — újra meg újra csalódottan — a döntő változást. Most Henrietta és Zsigmond személyéhez kapcsolta a reményt. „Az esküvői ünnepség alkalmat ad arra, hogy összejöjjenek azok a hősök, akik a Hősi, világjobbító és boldog és Jezsuitapusztító Társaságot (ahogyan 32 évvel ezelőtt esküvel fogadták, és tanácskozásokon elhatározták) létrehozhatják, sőt inkább elkezdhetik a Te vezetésed alatt”, írta Comenius Zsigmondnak a rózsakeresztesekre célozva világosan.4 A kijelentés konkrét értelme viszont éppen olyan titokzatos, ahogyan Comenius politikai várakozásairól rendszerint nyilatkozott. A hagyományos vélemény szerint politikai aktivitásra kívánta rávenni Zsigmondot, aki a cselekvéstől visszariadt. A valóságos tények viszont azt mutatják, hogy a fiatal politikus apja halála után szinte azonnal, már 1649- ben fellépett mind itthon, mind a nemzetközi politika színpadán. Már megvoltak mind a magyarországi vezető párttal, mind Bethlen Gábor külföldi rokonaival a kapcsolatai, amikor Comenius először Patakra jött. Nem tudjuk, miről tárgyalt a fiatal és az idős politikus, de úgy látszik, kölcsönös bizalom ébredt bennük egymás iránt. Comenius pedig nem rábeszélt, hanem két Patakon fogalmazott iratában, a Titkos beszéd és a Titkosabb beszéd címűben (Sermo secretus Nathanis ad Davidem és Sermo secretior...) a nála megszokott, szimbolikus, kiliasztikus formába öntötte Zsigmond szándékait. A nagy tervekből azonban nem valósult meg semmi. Csak Henrietta lett boldog feleség. Anyósával megkedvelték egymást és férjéről ezt írta haza: „Ha van egyáltalán hibája, az az, hogy engem túlságosan szeret.”5 Nem élvezhette azonban sokáig a váratlan boldogságot. Alig három hónappal az esküvő után meghalt. Zsigmondnak még négy hónap adatott. Ezt az időt lázas tevékenységben, főként hazai kapcsolatait építve töltötte el. 1651 októberében Pálffy nádor megüzente neki, hogy a Habsburg uralom elleni szándékát kész fegyverrel is támogatni. Ugyanakkor jött Patakra Krisztina királynő bizalmasa, Bengt Skytte, aki a nyugati protestánsok Henrietta halála után is élő érdeklődéséről biztosította Zsigmondot. Úgy látszott, minden rendben van és a nemzetközi összefogás a küszöbön áll, amikor Rákóczi Zsigmond — 1652. február 4-én — meghalt. Comenius maradt. Szerette Patakot. Egy II. Rákóczi Györgyhöz intézett munkájában, a Nemzet boldogságában (Gentis felicitas) erős szavakkal ostorozta ugyan a magyarországi állapotokat, de úgy viselkedett, mint aki jól érzi magát. Részt vett a pataki gyülekezet életében, a lelkészek vitáiban. Jó közérzetét mégis leginkább az mutatja, hogy fontos műveket alkotott meg itt. A Kollégiumban 4 Sermo secretus, Sermo secretior. In: Johannis Amos Comenii Opera Omnia. 13. Ed.: MARTTNKOVÁ, Dana. Prágáé, 1974. 14-15. p. 5 HAUCK.1908. 65. p.
