Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius és a Rákócziak
Comenius és a Rákócziak 67 folytatott tevékenysége és munkái nyomán a magyarországi művelődés- történet egyik fontos fejezete bontakozott ki. Nem tévesztette azonban szeme elől a magyarországi politikát sem. Tudott arról, hogy Pálffy nádortól, aki Zsigmond halála után kibékült a kormányzattal, a katolikus urak pártjának vezetését a költő és hadvezér Zrínyi Miklós vette át. Tudott e politikusi kör II. Rákóczi Györgyre forduló érdeklődéséről. Tájékozottságának sajátos tanújelét adta: jegyzeteket készített Drabik még sokáig folytatódó látomásaihoz. Ok egyébként Drabikkal régóta, gyermekkorukból ismerték egymást, és a látnok 1643 óta rendszeresen elküldte Come- niusnak a látomások leírását. A tudós-politikus Magyarországra jövetelében talán ezeknek is szerepük volt, de bizonyosan hatni kívánt velük a nemzetközi politikai közvéleményre, amikor Lux in tenebris, vagyis Fény a sötétségben címmel kiadta őket. A kiadásra Comenius 1657-ben kerített sort, amikor II. Rákóczi György Lengyelországban folytatott hadjáratot. A tudós-politikus akkor megint remélt, azt várta, hogy az erdélyi fejedelem svéd szövetséggel folyó lengyel háborújából I Iabsburg-ellenes nagy vállalkozás bontakozik ki. A szimbólumok nyelvén szólva: végre megvalósulnak Drabik jóslatai. Ez a fordulat azonban nem volt ott a történelem adta lehetőségek között. A fejedelemnek csúfos kudarc után kellett hazavonulnia. Serege tatár fogságba esett. A hadjárat miatt feldühödött török pedig módszeresen elpusztította Erdélyt. Comenius II. Rákóczi György hadjáratát eredetileg teljes szívével helyeselte. Már 1654 nyarán visszatért ugyan Patakról száműzetése régi otthonába, a lengyelországi Lissába, de élénken figyelte a Magyarországról érkező híreket, majd a lengyel háború eseményeit. Végül azonban maga is áldozattá vált. A háború, amelytől pedig olyan sokat remélt, elpusztította a házát, a könyveit. Családjával együtt menekült. Csak hosszas bolyongás után jutott el néhai patrónusa famíliájához Amszterdamba. Ott élt egészen 1670 novemberében bekövetkezett haláláig. Akkor már a Rákóczi-család régen elvesztette a szeme elől Comeniust. I. Rákóczi György figyelt fel rá annak idején; valamikor 1642 után meg is hívta Gyulafehérvárra tanítani. A tudós-politikus azonban sok más, nagyjából ugyanakkor esett meghívással együtt az övét is visszautasította. Arra hivatkozott, hogy patrónusa akaratából tankönyveket kell készítenie. Aztán megváltozott a helyzet: Comenius hívás és állítólag a patronus tudta nélkül Patakra látogatott, majd — már meghívásra, de még mindig a patrónus engedélye nélkül — ide is költözött. Magyarországon vagy Magyarországról várt változást. Végül — sok kortárshoz hasonlóan — neki is csalódnia kellett a Rákócziakban. Nem tudjuk, levonta-e az eseményekből azt a következtetést, miszerint a nagy változás nem Zsigmond hirtelen halála vagy a fiatal fejedelem rossz helyzetfelismerése miatt maradt el, hanem azért, mert a Magyarországot, valamint Csehországot is magába foglaló térség önállósága a 17. század közepe táján — és még nagyon sokáig — kívül volt a történelem adta lehetőségeken.
