Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

Közép-Phrygia montanizmusa

27

tét. Jóllehet még Iustinianus uralma idején is hallunk aktív hitéletet élő montanista közösségekről Kis-Azsiában,142 a montanizmus története — az utolsó gyülekezetek valamikor a 8. század során bekövetkezett végleges felszámolásáig — már csak egy hosszúra nyúlt agónia volt.143

(III. 7.1.) Phrygián belül a montanizmus addig számított igazán hatékony tömegmozgalomnak, ameddig a mennyekből alászálló Jeruzsálem Pepuzába való érkezése a mozgalom „prófétáinak” hamarosan teljesedni látszó jövendölése volt. Az „Isten országának” közeli eljövetelével kapcsolatos várakozások azonban nem teljesültek. Jézus nem jelent meg a rá Pepuzában váró montanista tömeg előtt.

A ’Péter második levele’ néven ismert újtestamentumi irat beszéli el, hogy „csúfolódók támadnak [...] és e%t kérdezgetik: »Hol van az ő eljövetelének ígéretei Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van«" (III,4.). A magát Paraklétosnuk nyilvánító Montanos halála óta követőit is bizonyára nyugtalanság foghatta el. Ám hitük erősítésére ott voltak még a „prófétanők”.

(III. 7.21) A világ közeli végét Maximilla is megjövendölte, aki — úgy tűnik — néhány évvel túlélte Montanost és annak — vélhetően — „első prófétanőjét”, Priskát. „Utánam már nem lesz ^bbpróféta — jelentette ki —, hanem a világ vége (tynteleiá) következik el” (Epiphan. pan. XLVIII 2,4.). Ez ismét csak elmaradt, amiként váratott magára az új, mennyei Jeruzsálem Pepuzában való alászállása is. Mindez azonban eleinte nem okozott különösebb meghasonlást a montanista mozgalomban. A híveknek ebben egy véletlen is segítségére sietett.

(III. 7.3.) Kr. u. 178-ban Nyugat-Kis-Azsia partvidékét ismét heves földrengések sorozata rázta meg. Ennek során romba dőlt Kyzikos híres Apollón-temploma is, amelyet még a „philhellén” császár, Hadrianus építtetett. A pusztítás mértéke a Smyrnát szinte a földdel egyenlővé tevő 177. évi (vagy ugyancsak a 178-as évben bekövetkezett) katasztrófához volt hasonlatos.144

Vö. Prokopios, Historia arcana XI,14 skk. A Iustinianus idején elrendelt széles körű „eretneküldözés” különösen súlyosan érintette Phrygia még fennálló montanista közösségeit. Iustinianos elrendelte, hogy az „eretnek tanítások” követői, mindenenkelőtt a kormányzat szemében különösen veszedelmesnek számító montanisták és a sabbatianusok, hagyják el régi hitüket: hist. arc. XI,14-15. A császári rendelettel szembeni ellenállás egyik formájaként a montanista hívők bezárkóztak templomaikba, melyeket rájuk gyújtottak. Sokan pusztultak el így. De már korábban is sokak elmenekültek az üldöztetések elől, öngyilkosok lettek, vagy — mivel ellenszegültek a parancsnak, mondja Prokopios — megölték őket a katonák (hist. arc. XI,23.).

Akárcsak 530 után Iustinianos, az ún. Isauriai dinasztia első uralkodója, a 717-740/741 között uralkodó III. Leo is rendeletileg próbálta az „igaz hit” követésére szorítani a montanista tanítások (az állandósult üldözések ellenére hitükben még mindig makacsul kitartó) híveit: vö. A. Scharf, The Jews, the Montanists and Emperor Leo III, Byzantinische Zeitschrift 59 (1966), 37-46.

Ez utóbbival a választott patris*,, az ióniai Smyrna hajdani szépségét elsirató, majd az újjáépítéshez a császárok közbenjárását, ill. anyagi segítségét kérő neves kis-ázsiai rhétor, Aelius Aristeidés három beszédében is foglalkozik: or. XVIII (,Epi Smyméi monóidia*); or. XIX (,Episto/éperi Smyméspros